2017 márciusától indult a zsálya termesztése Palkonyán a mezőgazdasági startprogram keretében 12 fő köz-foglalkoztatottal.
Kertészeti szakmai vezetőjük Gyenis Zita, aki nagy szakértelemmel irányította csapatát. Az első betakarítás leadásakor figyeltek fel a zsálya kiváló minőségére és tisztaságára, mely a dolgozók becsületes munkájára és Zita  szakértelmére utalt.

A két év eredményes munkának köszönhetően több lakos döntött úgy, hogy elkezdi a gyógynövény termesztést és reméljük, hogy Palkonya lakossága elindul nem csak a zsálya, hanem más gyógynövény termesztésében is.

Erre figyelt fel az alapítvány is, és ennek köszönhető, hogy Zita felkérést kapott a Szentlőrincen tartandó Gyógynövény Szakkiállításra mint előadó.

Ez igen nagy megtiszteltetés Palkonyának és természetesen Gyenis Zita kertészeti szakmai vezetőnek és köz-foglalkoztatott csapatának.

A rendezvényen részt vettek a termesztők, termelők, gyártók, feldolgozók, forgalmazók és tudományos kutatók.

Vendégek voltak a horvátországi partnerek, akikkel határon átnyúló projekteket is lehetett egyeztetni.

A kiállításon lehetőség nyílt konzultációkra, információ szerzésére a gyógynövény termesztés, gyűjtés, feldolgozás területéről, mely alkalmas munkahelyteremtésre, foglalkoztatás bővítésére, és a közmunka programon belüli tevékenység szélesítésére.

Engem hatodikos korom óta Sutának hív mindenki. Egy sínadrág miatt kaptam ezt a nevet, ma már azt sem tudom, hogy pontosan kitől és miért, de teljesen a részemmé vált.

Pécsett Születtem, ott is nőttem fel. 1996-ban kerültem Palkonyára. Mokos Gáborral együtt béreltük a halastavakat, ő a gazdasági részét vitte, én a szakmai részét, ő pályázott, én halakat tenyésztettem, és örültünk, hogy szeretnek itt horgászni az emberek. Ennek a tevékenységnek néhány éve sajnos vége lett, de megszerettem itt az életet, és úgy döntöttem, hogy maradok. Belevágtam a borászkodásba. Hárságyi Balázzsal együtt kezdtük, vettünk kicsi szőlőt, kicsi présházat, és megpróbáltunk bort készíteni. Eltelt pár év, mire úgy éreztem, hogy a boraimra már büszke lehetek, tetszett az embereknek, meg is vették mindig, de fejlődni, tovább lépni jó ideig nem tudtam. Aztán tavaly sikerült megvásárolni egy ingatlant a pincesor fölött, van a telken présház is pincével, úgyhogy oda költözött a Suta Pince. Most az udvart szépítgetjük a párommal, aztán teraszt építünk, próbáljuk belőle kihozni a legjobbat.

Szőlőterületem nincs, vásárolt gyümölcsöt dolgozunk fel. Szerencsére Palkonyán ezt nem nehéz megoldani, sok családnak van szőlője, de mivel bort nem készítenek, örülnek, hogy eladhatják nekünk a termést. Ha előre megbeszéljük, úgy is művelik a szőlőt, ahogyan mi kérjük. Rozé borunk szokott lenni, itt arra van leginkább igény. Kékfrankosból, pinot noirból is készült már, tavaly pedig színtiszta melot-t préseltünk. A színe kicsit sárgásabb, mint a kékfrankosé, az alkoholtartalma 12%, és teljesen száraz. Nagyon ígéretes, de még nincs készen, várom már, hogy kóstolhassam. Palackozni is szoktam, de leginkább folyóbort értékesítek, így mindenki jobban jár. A pincénk szinte minden nap nyitva áll a vendégek előtt, aki Palkonyára téved, nálam biztosan tud bort kóstolni – legalábbis addig, míg az eperszezon el nem kezdődik.

Merthogy nagy fába vágtuk a fejszénket. A párom kertész, és úgy döntöttünk, létrehozunk egy kis kertészetet. Csak akkorát, amit a család elbír, alkalmazottat egyelőre nem tudunk foglalkoztatni. Az eperültetvényünk már elkészült, tavasszal jön mellé a málna és a ribizli. Úgy hallottuk, hogy a munkaerőhiány miatt nagyon komoly gyümölcsösök fognak megszűnni az országban, ezért bízunk benne, hogy sikerül értéket teremtenünk. Hagyományos módon gazdálkodunk, a talaj nem a legjobb, de azt lehet korrigálni. Ebben most nagyon hiszünk, jó lenne, ha már az első évben sikerülne szép gyümölcsöt termelnünk.

Azért a pincéhez akkor sem leszek hűtlen, amikor sok munkát ad a föld. Amíg kezet mosok, a vendégek le tudnak majd ülni a teraszon, aztán jövök és hozom a bort.

Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád