Fantasztikus szarvasgomba tematikájú borvacsorát rendezett a PalKonyha. Pauli Zoltán házigazda meghívására Magyarország egyik legismertebb séfje, a Stílusos Vidéki Éttermiség elnöke, Ruprecht László látogatott el Palkonyára egy közös főzésre.
A tulajdonos tervei alapján ezentúl rendszeres időközönként megrendezésre kerülő tematikus gourmet vacsoraesteken minden alkalommal egy gasztronómiai, vagy bor témát járnak körül a házigazdák.
Most sem volt ez másképp, ezúttal a palkonyai szarvasgombák szolgálták az est témáját. Hárságyi Balázs által gyűjtött téli fekete (Tuber melanosporum), fehér (Tuber magnatum) és homoki fehér (Terfezia terfezoides) szarvasgombák az alábbi fogásokba kerültek felhasználásra:
• Szarvasgombás házi sajt tatár, raclette sajtos pirítóssal
• Sütőtök krémleves, szarvasgombás harcsa galuskával
• Szarvasgombás, fehérboros, tanyasi csirke, zellerrel és céklával
• Szarvasgombás- diólikőrös madártej, vajas gyümölcs kenyérrel
A családunkban három generáció óta minden elsőszülött fiúgyerek neve Engelbert. Nagyon szeretem, de bevallom, hogy pizzát rendelni nem könnyű ezzel a névvel. 2014 októbere óta vagyok Palkonya polgármestere.
A nagyszüleim a kitelepítés során kerültek Vókányból Németországba, sok rokonom Pécsett él ma is. Én Pécsett születtem, de mindig bennem volt, hogy a kitelepítéskor a családon esett sebet valahogyan nekem kellene begyógyítanom. Érettségi után, tizenkilenc évesen, nyelvtudás nélkül jöttem el először Magyarországra. Szép lassan megtanultam a nyelvet, bár az írás-olvasás a mai napig nehézséget okoz.
Nagyon kalandos úton keveredtem Palkonyára. Németországban egy barátom felvetette, vajon lenne-e a zöldenergiára Magyarországon kereslet. Érdekes volt a kérdés. Eljöttünk, feltérképeztük a környéket, és találtunk is egy helyet, ahová lehetett volna naperőművet telepíteni. A részletek miatt találkoznom kellett Magyarbóly polgármesterével. Szüret után voltunk éppen, ő azt mondta, ilyenkor semmire nincs ideje, de ha elmegyek vele az anyósa palkonyai pincéjébe, ott beszélgethetünk, amíg ő fejti a bort. Akkor voltam először a faluban, és annyira megtetszett, hogy azonnal venni akartam egy telket. Érdeklődtem a magyarbólyi polgármesternél, aki ezt tanácsolta: „Ha elindulsz haza, a falu szélén látsz majd egy fehér műanyag széket, azon ül egy bácsi, neki van egy eladó telke, azt vedd meg.” Mint a mesében. Tényleg így is volt. Elég gyorsan megegyeztünk, a családom azonban nem akart ideköltözni, így a telket befüvesítettem, és építettem rá egy kis vendégházat. Jöttek is az emberek a faluból, a csudájára jártak a kertnek, mert nem akarták elhinni, hogy valaki direkt fűmagot vet.
Nem könnyű ám Palkonyán polgármesternek lenni. Ez a kis falu nem úgy viselkedik, mint egy normális kis falu. Mi folyton tele vagyunk ötletekkel, túl sok az egy főre eső diploma, annyi ész tornyosul itt, hogy időnként mi magunk is nehezen bírjuk el. Ez a hihetetlen energia néha felrobbantja a közigazgatási kereteket, ami persze nagyon jó, de a hivatali bürokrácia sajnos gyakran útját állja a teremtő erőnek.
Minden, amink van, egy kis falu nyugalmas életére elég, de arra már nem, hogy egy-egy hétvégén megjelenjen itt ötezer ember. Létrehoztunk egy nonprofit turisztikai egyesületet, és így próbáljuk a folyamatokat kiemelni a bürokratikus viszonyok közül, hogy a teremtő erő működni tudjon.
Hogy a következő ciklusban mi lesz, nem tudom. Az se biztos, hogy kell majd ide polgármester, mert egy ekkora települést önállóan működtetni nem gazdaságos. Erősen tartok attól, hogy a jelenlegi szabadságot és önállóságot nem élvezhetjük már sokáig.
Ha nem leszek polgármester, akkor se szakadok el Palkonyától. Egy ideje a fagylaltkészítés a szenvedélyem, és a helyi gyümölcsöknél jobb alapanyagot el se tudok képzelni. Ebben látom a jövőt. Remélem, sokan ellátogatnak majd hozzánk, hogy élvezzék a vendégházunk nyugalmát, és hogy megkóstolják a fagylaltomat.
Engem hatodikos korom óta Sutának hív mindenki. Egy sínadrág miatt kaptam ezt a nevet, ma már azt sem tudom, hogy pontosan kitől és miért, de teljesen a részemmé vált.
Pécsett Születtem, ott is nőttem fel. 1996-ban kerültem Palkonyára. Mokos Gáborral együtt béreltük a halastavakat, ő a gazdasági részét vitte, én a szakmai részét, ő pályázott, én halakat tenyésztettem, és örültünk, hogy szeretnek itt horgászni az emberek. Ennek a tevékenységnek néhány éve sajnos vége lett, de megszerettem itt az életet, és úgy döntöttem, hogy maradok. Belevágtam a borászkodásba. Hárságyi Balázzsal együtt kezdtük, vettünk kicsi szőlőt, kicsi présházat, és megpróbáltunk bort készíteni. Eltelt pár év, mire úgy éreztem, hogy a boraimra már büszke lehetek, tetszett az embereknek, meg is vették mindig, de fejlődni, tovább lépni jó ideig nem tudtam. Aztán tavaly sikerült megvásárolni egy ingatlant a pincesor fölött, van a telken présház is pincével, úgyhogy oda költözött a Suta Pince. Most az udvart szépítgetjük a párommal, aztán teraszt építünk, próbáljuk belőle kihozni a legjobbat.
Szőlőterületem nincs, vásárolt gyümölcsöt dolgozunk fel. Szerencsére Palkonyán ezt nem nehéz megoldani, sok családnak van szőlője, de mivel bort nem készítenek, örülnek, hogy eladhatják nekünk a termést. Ha előre megbeszéljük, úgy is művelik a szőlőt, ahogyan mi kérjük. Rozé borunk szokott lenni, itt arra van leginkább igény. Kékfrankosból, pinot noirból is készült már, tavaly pedig színtiszta melot-t préseltünk. A színe kicsit sárgásabb, mint a kékfrankosé, az alkoholtartalma 12%, és teljesen száraz. Nagyon ígéretes, de még nincs készen, várom már, hogy kóstolhassam. Palackozni is szoktam, de leginkább folyóbort értékesítek, így mindenki jobban jár. A pincénk szinte minden nap nyitva áll a vendégek előtt, aki Palkonyára téved, nálam biztosan tud bort kóstolni – legalábbis addig, míg az eperszezon el nem kezdődik.
Merthogy nagy fába vágtuk a fejszénket. A párom kertész, és úgy döntöttünk, létrehozunk egy kis kertészetet. Csak akkorát, amit a család elbír, alkalmazottat egyelőre nem tudunk foglalkoztatni. Az eperültetvényünk már elkészült, tavasszal jön mellé a málna és a ribizli. Úgy hallottuk, hogy a munkaerőhiány miatt nagyon komoly gyümölcsösök fognak megszűnni az országban, ezért bízunk benne, hogy sikerül értéket teremtenünk. Hagyományos módon gazdálkodunk, a talaj nem a legjobb, de azt lehet korrigálni. Ebben most nagyon hiszünk, jó lenne, ha már az első évben sikerülne szép gyümölcsöt termelnünk.
Azért a pincéhez akkor sem leszek hűtlen, amikor sok munkát ad a föld. Amíg kezet mosok, a vendégek le tudnak majd ülni a teraszon, aztán jövök és hozom a bort.
Tősgyökeres palkonyai vagyok, már a szüleim, a nagyszüleim is itt laktak. A családunk állattartással foglalkozik évtizedek óta. Most is van vagy negyven szarvasmarha az istállóban, a felét fejjük minden nap, a többi hízómarha. A környéken legalább száz családot mi látunk el friss tejjel, túróval, ami meg véletlenül nem fogy el, arra Kozma Szabolcs mindig vevő. Ő a vokányi sajtmester, itt él a szomszéd faluban. Különben a villányi Mandula étterem konyhafőnöke, de ráérő idejében olyan pazar kézműves sajtokat készít, hogy mindenki csudájára jár.
Ha a vendégházak lakóit nem számoljuk, akkor Palkonyán 350 fő él, és ebből 55 a gyerek. Azt gondolom, ez nagyon jó arány. A mi falunk nagyon vonzó a fiatalok körében, aki itt nőtt fel, nem megy el innen, és nemcsak azért, mert közel van Pécs. A palkonyai lakosok többsége saját vállalkozást indított, szőlészettel, vendéglátással, halászattal foglalkozik, de sokaknak a falu körül elterülő hatalmas gyümölcsös ad munkát. Ez a borvidék legszebb faluja, aki nem hiszi, jöjjön el és győződjön meg róla személyesen!
Tavasszal a legszebb, amikor virágba borulnak a gyümölcsfák, illatoznak a kertek, és már olyan meleg az idő, hogy le lehet heveredni a fűbe. Olyankor minden hétvégén sok a látogató, a vendégházak megtelnek élettel, a teraszokon borozgatnak az emberek. Sok a rendezvény is, amikor kifordul a világ egy kicsit a megszokott rendjéből, de szerintem ezt Palkonyán senki se bánja. Először jön a húsvét, egy héttel később a HÚ! SVÉT+Sweet, aztán a dűlőfutás, a pünkösd, és már benne is vagyunk a nyárban.
Aki Palkonyára jön, engem leginkább Pauli Zoltán lakáséttermében, a PalKonyhában talál meg. Ott dolgozom, sütök-főzök, tálalok, mikor mire van szükség. Szeretek főzni, de a PalKonyhában különösen, mert ott a helyi ételeket kínáljuk a vendégeknek. Zoli persze mindig kitalál mellé valami különlegességet, de itt reggelenként a falusi disznótorokban készült hurka, kolbász, stifolder, sonka, helyi tojás és frissen sütött kenyér kerül az asztalra, délben meg szezonális levesek, krumpli, zeller, ahogyan nagyanyám főzte, vagy az a zsenge tavaszi zöldborsó, aminek nincsen párja.
Itt a gyerekek is mindig jól érzik magukat, de nem is csoda. Imádom őket, és tudják, hogy engem rá lehet venni mindenre. Csak kiejtik a szájukon, hogy mit szeretnének, és már dagasztom is a fánkot, verem a habot a madártejnek.
Palkonya alapító tagja az Európai Kulturális Falu mozgalomnak. Tizenkét ország falvai vannak benne: Hollandia, Görögország, Észtország, Anglia, Dánia, Ausztria, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Csehország és Magyarország, de az összes ország falvai között Palkonya a legkisebb település. Az egésznek az a célja, hogy népszerűsítsük és megszerettessük az emberekkel a falusi életet, és hogy bemutassuk egymásnak a kultúránkat. A falvak képviselői minden évben más országban találkoznak, Palkonyán 2007-ben voltak, az is nagy buli volt ám!
Én innen soha nem vágyódtam el, nem is tudom elképzelni máshol az életemet. Itt van a családom, itt vannak a barátaim, jól működik a vállalkozásunk, és úgy látom, hogy mások is szépen boldogulnak. Nagyon büszke vagyok a mi kis településünkre!
Apai ágon a szomszéd településről, Villánykövesdről származunk, de édesapám mindig úgy érezte, Palkonya nyitottabb, együttműködőbb, ezért itt indított vállalkozást. Kitisztította és felújította a meglehetősen rossz állapotban lévő halastavakat, aztán gyümölcsöst, majd szőlőt telepített, és 2010-ben megkezdte a pince építését.
A pince régi álom volt, édesapám már Palkonya 2004-es rendezési tervében feltüntette. Két év alatt épült fel, szinte kinőtt a földből, a 2012-es szüretkor már ott dolgoztuk fel a szőlőt. Én közgazdász vagyok, Budapesten éltem, de amikor beindult a borászat, a feleségemmel együtt úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk. Ő egy villánykövesdi szállodát vezet, én pedig a Mokos Pince ügyeit intézem. Marci fiunk hét hónapos, most eléggé körülötte forog a világ.
A Mokos Pince új épületében nemcsak a borkészítéshez szükséges technikai eszközök kaptak helyet, van egy jól felszerelt, 360 fős színházterem is a falak között. Édesapánk álma volt. Mi a testvéreimmel úgy gondoltuk, túlságosan is bátor vállalkozás ez egy ekkora településen, aggódtunk, hogy nem fogjuk tudni kihasználni, megtölteni, de neki lett igaza. A színházi előadások ugyan nem túl gyakoriak nálunk, de esküvőkre, céges rendezvényekre szinte egy évre előre lefoglalták már az összes hétvégét.
A munkában a családunk minden tagja részt vesz, és negyven környékbeli embert foglalkoztatunk rendszeresen. A húgom a rendezvényekkel, az öcsém a borok értékesítésével foglalkozik, én felelek a borkészítésért, az édesapánk pedig továbbra is a mezőgazdasági ügyeket intézi. Született innovátor, megállíthatatlan az új dolgok létrehozásában, a kommunikáció azonban nem erős oldala. Ő addig érzi jól magát, amíg a halakat eteti a tónál, vagy a borokkal bíbelődik a pincében, a beszélgetést, a borkóstolók megtartását azonban leginkább ránk hagyja, ezért a vendégek elsősorban velünk találkoznak.
A 15 hektárnyi szőlőültetvény mellett van 70 hektár gyümölcsösünk is itt Palkonyán, amelynek a terméséből szintén bort készítünk. Óvatosan indultunk, de az első meggyborunkat annyira pozitívan fogadta a piac, hogy úgy döntöttünk, megpróbálkozunk nagyobb mennyiségekkel. Mára a gyümölcsborok területén piacvezetővé váltunk Magyarországon, de készítünk pálinkát, gyümölcslevet és fagyasztott gyümölcsöt is. Egyelőre a termés alig 20%-át dolgozzuk fel, de szeretnénk, ha ez az arány megváltozna a jövőben, és a kertjeink gyümölcsét gyümölcsléként, szörpként, lekvárként értékesíthetnénk itt helyben.
Szívesen látjuk a vendégeket, örülünk, ha valaki megkóstolja a borainkat, megnézi a pincénket, és eltölt a falunkban néhány szép napot. Hiszünk az összefogás erejében, és bízunk abban, hogy komplex programot nyújthatunk azoknak, akik idelátogatnak. Rengeteg a visszatérő vendégünk, és reméljük, hogy évről évre többen lesznek. Az elfogultságunk természetes, de higgyék el, Palkonya megérdemli a figyelmet.
Immár hagyományosan a Hú!SVÉT+7 nevű rendezvénnyel startol el a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) 2017-es éve az ünnepet követő hétvégén (április 22-23). Az esemény házigazdája, a Villányi borvidék közkedvelt gasztronómiai színfoltja, a lakásétteremként és gasztroműhelyként működő PalKonyha.
A minifesztivál idén is tematikus lesz, de ezúttal nem alapanyagok köré épül a koncepció. A szombat a vidéki éttermek napja, mely 9.30-kor egy falusi SVÉT-asztalos közösségi reggelivel indul. Ennek célja a helyi, házi készítésű különlegességek népszerűsítése, továbbá, hogy rámutasson a reggeli étkezés fontosságára.
Déltől indul a Gasztropódium, izgalmas szellemi táplálékkal, azaz beszélgetésekkel gasztro, illetve boros témákban. 12.00-kor nyitnak a hagyományosan felújított paraszt porták, ahol a SVÉT-tagok és meghívott vendégéttermek a saját környékükre jellemző húsvéti és vidéki ízekkel készülnek egészen az esti órákig, idén tehát már a vacsora is megoldható lesz helyben. A nap zárásaként megnyitjuk a Babka pop-up bárt, ahol helyi borokkal, színes koktélokkal, DJ-vel és fényfestéssel készülünk.
Vasárnap is lesz reggeli, de immár párbajjal megspékelve, ahol neves női gasztrobloggerek zsűrizésével a Babka Budapest és a PalKonyha mérkőzik meg, hogy kiderüljön vajon vidéken, vagy a fővárosban jobb-e a reggeli (regisztráció szükséges: svet.hu)
Déltől a vidéki cukrászműhelyeké a főszerep, de aggodalomra semmi ok, mert a falubéli porták felkeresésével a bevitt kalóriák legyalogolhatók, ezzel együtt a tündéri baranyai mintafalu, Palkonya is megismerhető.
A hétvégén a gyerekek sem unatkoznak majd. Lesz nyitott gazdaság és gyerekparkoló, ahol nyuszi, boci, bari, pipi és a többiek tartanak fogadó órát. A helyszínnel szemben autentikus fa játszótér, illetve kézműves foglalkozások várják a családokat.
A részletes program itt olvasható.
Hú!SVÉT – 2016 from E-motion Pictures on Vimeo.
Fuss gyönyörű helyeken! 2017-ben is vár rád III. Palkonyai Dűlőfutás versenyünk! Próbáld ki magad terepen: a szőlő hegyen, a katlanban, szőlőtőkék között. Érezd a ritmust! Hogy mit tartogatunk még a versenyen? Tekintsd meg a filmünket és nevezz minél előbb.
Az Egyesület célja Palkonya turisztikai fejlesztésének segítése, a lakosság, az Önkormányzat és a vállalkozók turisztikai tevékenységének összehangolása, a piaci marketingmunka támogatása, az idegenforgalmi adatok gyűjtésével, azok elemzésével, értékelésével, a piac szereplői közti jobb információáramlás és együttműködés biztosításával.
Külön elérendő célja az egyesületnek a falusi élet, a falusi hagyományok ezen belül is a falusi gazdálkodás, a sváb életmód, szokások, hagyományok ápolása, bemutatása, oktatása, a villányi, ezen belül is palkonyai szőlő-, és borkultúra ápolása. Célunk továbbá az aktív pihenés és a családi turizmus elősegítése, a kulturális örökség, a helyi művészeti, kulturális tevékenységek felkarolása, a természet, a környezet és a műemlékvédelem, az egészséges, környezettudatos életmódra való nevelés.
Mindezeket több projekt támogatásával, segítésével képzeljük el, mint a gyógynövénytermesztés elősegítése a Közösségi Herbárium projekttel, sportesemények támogatása (pl: Palkonyai Dűlőfutás, túraútvonalak kijelölése), helyi termelői piac szervezése és támogatása, gasztronómiai rendezvények (pl: HúSVÉT), a helyi és térségi diákok munkavégzési feltételeinek megteremtésével is. Mindezeken túl a hazai és nemzetközi kapcsolatok bővítése, az euro atlanti integráció elősegítése, erősítése, kiemelve az Európa Kulturális Falu mozgalomban való aktív részvételt.
Egyesületünk tagjai elsősorban helyi vállalkozókból állnak, akiknek vendégházaik, pincéik, gasztronómia területén vállalkozásuk van, de tagjaink között vannak magánszemélyek is. Minden olyan célt és projektet támogatunk mely a turizmussal, falufejlesztéssel kapcsolatos és minden szereplő érdekét képviseli valamint hozzásegíti a lakosság életminőségének emelését, támogatását.
Az Egyesület tagjai nemcsak tagdíjjal, de aktív társadalmi munkával járulnak hozzá az Egyesület tevékenységéhez.
Forrás: Hárságyi pince
2016-ban kezdtünk el igazán a szarvasgombával foglalkoznia bor mellett. Pincénk így két profilt tudhat magáénak a szarvasgomba keresés és -értékesítés, valamint a borkészítés és -értékesítés. Mindkét terület rajongói vagyunk.
A borkészítést több mint 10 éve foglalkoztatja családunkat, kisebb nagyobb lendülettel, örömmel és csalódással, elismeréssel és megvezetéssel vagyunk jelen a villányi borvidéken. A boraink ízvilága, stílusa tükrözi a mi gondolkodásunkat. Ám ma már szinte minden bokorban található egy borászat, pince és olyan technikai előnnyel (felszereltség, körülmények) indulnak, amit mi nehezen tudunk megvalósítani, versenybe pedig végképp nem tudunk szállni. Éppen ezért két dolgot határoztunk el: visszalépünk és megmaradunk a kis palkonyai pince, nem törünk babérokra a különböző kereskedőknél, nem akarunk a bolti polcról levehető bor lenni (egy a millió között). Szeretnénk a pincénkben értékesíteni, találkozni az emberekkel, beszélgetni velük, kölcsönösen megismerni egymást. Ezt biztosítja a két vendégházunk, ahol meg tudnak szállni a vendégek, valamint az a sokszínű helyi programkínálat, amit a palkonyai pincékkel, vállalkozókkal és a Palkonya Turisztikai Egyesület szervez, levezényel (az Egyesület elnökségét Szilvi vállalta, ami sok szervezéssel, odafigyeléssel vagyis pluszmunkával jár részünkről).
A másik “szerelmünk” a szarvasgomba lett. Ennek oka családunk természetszeretete, Balázs erdőjáró tapasztalata és imádata valamint a természet iránti alázat. A szarvasgomba egy izgalmas növény, összetett a keresése, hiszen nemcsak az erdőt kell ismerni, de a kutyával is harmóniába kell lenni és amúgy pedig melós és időigényes egy művelet. A szarvasgombáról itt most nem írok, lent a Pécsiborozóban megjelent cikkben sok info van róla. A mi célunk, hogy a bor és szarvasgomba tematikában újat tudjunk mutatni a Borvidéken és az országban is. Kóstolókat szervezünk séfekkel karöltve komponálunk és ismertetjük meg ezt a fűszert. Borkóstolóinkon is kínálunk gombát és próbáljuk az emberek szemléletét formálni, hiszen mindenkinek az jut először eszébe, hogy -drága, különleges- pedig itt van a közelünkben, elérhető távolságban, ha akarjuk helyi termékként is felfogható. A kóstoltatás mellet értékesítünk is éttermeknek, viszonteladóknak, magánembereknek is. A legfontosabb jövőbeli célunk, hogy kiépült vevő körünk legyen.
2016 eseményei:
-HúSVÉTen a Várvizi Péter séf (Larus étterem) komponált szarvasgombás finomságokat a Hárságyi Pincénél
– nyáron a fesztiválok idején pincénknél szarvasgombás vajas, vagy sajtkrémes lepényt lehetett kóstolni rukkolával
– nyár végén kísérleteztünk ki Kozma Szabolcs séffel és sajtkészítő mesterrel egy szarvasgombás sajtot
– novemberben az Ebner Pincével, Stoff Csaba séffel szerveztünk szarvasgomba vacsorát
– novemberben elkészítettünk egy kutatást egy pályázathoz. A pályázat eredményét még várjuk, de a kutatásról itt olvashattok: Piackutatás eredménye
-Pécsi borozóban megjelent rólunk egy cikk
-november 25. 5 fős lett családunk, megszületett Soma kisfiúnk
-januárban a PalKonyha szervezésével Ruprecht séffel (Chianti étterem)szarvasgomba vacsora Hárságyi borokkal
Tehát 2017-re egy olyan pince szeretnénk lenni ahol a borok mellett izgalmas szarvasgombás ételeket kínálunk, szállással, reggelivel, élményekkel.
A Palkonyán létesült „Közösségi Herbárium és Oktatóközpont” célja, hogy a helyi lakosok bevonásával bemutassák a természetben megtalálható gyógynövényeket, fűszernövényeket, gombákat valamint a különleges mediterrán éghajlatnak köszönhető egyedi lepkefajtákat.
A bemutató célja a termesztéssel, gondozással, betakarítással, szárítással kapcsolatos feladatok közösségi szintű ellátása, a lakosság környezeti nevelése valamint a növények, gombák felhasználási területeinek megismertetése, gyakorlati alkalmazása a mindennapokban. A projekt missziója a természet adta kincsek újrafelfedezése és a gyermekek oktatása a növénytermesztésről és a természetes összetevőkről.
A projekt a zöld megoldásokat tartja szem előtt: esővízgyűjtéssel, komposztálással, természetes anyagokkal történő növényvédelemmel. A projekt keretében egy napenergiával és széllel működtetett szárítót építettek fel (melyet egy falubeli lakos talált ki, és készített el), amelyben a betakarítást követően a szárítás történik. Az így megtermelt fűszereket, gyógynövényeket a közösségi főzés, teázás (ünnepek, fesztiválok) alkalmával használja fel a közösség, valamint ajándékként háztartásoknak, családoknak.
Az Önkormányzat projektjét 2016. szeptember 26-án avatta fel Beck Engelbert Joakim, Palkonya polgármestere, valamint Müller Ádám, a DDC műszaki vezérigazgató-helyettese. A Közösségi Herbárium létrejöttét 1 500 000 forinttal támogatta a DDC.
