Jó húsz éve érkeztem először Palkonyára, aztán azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban jövök. Béke volt, nyugalom, és míg Villányban zajlott az élet, egymást érték az autók, itt macskák napoztak a járdán, és mindenki köszönt mindenkinek. Úgy adódott, hogy életem szorosan a borvidék fővárosához, Villányhoz kötődött, az egyik legrangosabb borászat vendéglátó vállalkozását vezettem, de valahányszor keresztülautóztam Palkonyán, ösztönösen lassabban hajtottam, és mindig azt éreztem, hogy itt lenne jó élni.
A PalKonyhának otthont adó kis parasztházat tizenhat éve vettem meg. Úgy gondoltam, jó kis búvóhely lesz majd, a nyugalom szigete a vendéglátós élet forgatagában. De gyorsan kiderült, hogy nemcsak én gondolom így, a budapesti barátok minden hétvégén egymásnak adták a kilincset, jött mindenki lassulni, ülni a kertben, nézni a napot, meg a felhőket és nem csinálni semmit. Így hát átalakítottuk kicsit a házat, berendeztünk néhány vendégszobát, és megnyílt a Fecskeház fogadó.
Akkor már működött egy pár vendégház a faluban, kezdett pezsdülni az élet, egyre több volt a hétvégi vendég, de alig-alig akadt, aki főzött volna a nyaralóknak. Én imádok a konyhában tevékenykedni, szerelmes vagyok a vidéki ízekbe, nálam mindig volt helyi stifolder, tojás, szalonna, frissen sült kenyér, így aztán sokszor még azok is a Fecskeházban csapódtak le reggelenként, akik máshol szálltak meg. Nem kellett sokáig gondolkodni azon, mire van szüksége a falunak, a PalKonyhát a helyzet szülte.
A részleteket felvázoltam Nagypál Jutkának, aki szívesen vállalta a háziasszonyi teendőket, és azóta is együtt dolgozunk. Tréfásan azt szoktam mondani, hogy a miénk a vidék első falusi lakásétterme, de ez voltaképpen így igaz, hiszen a saját ételemet osztom meg a vendégekkel.
Mivel csak foglalásra nyitunk ki, az emberek jó előre bejelentkeznek hozzánk, így látható, hogy milyen az érdeklődés. Tavaly egy kis teraszt is építettünk a ház végéhez, hogy hellyel tudjuk kínálni a spontán vendégeket, de egy szép tavaszi, nyári hétvégén olyan sokan jönnek, hogy így sem tudjuk mindig fogadni a bejelentés nélkül érkezőket.
A konyha alapvetően a helyi alapanyagokra támaszkodik, marhát, sertést, tyúkot, tejet lehet kapni a faluban, a füstölt árut mi magunk készítjük. Az erdőben nemcsak vad és gomba van, de még szarvasgomba is akad, a friss hal pedig a falut körülölelő halastóból érkezik. Mindez tökéletesen megfelelő a lakásétterem rusztikus fogásaihoz, falusi ételeket tálalunk nagyobb adagokban, ahogyan a helyiek szeretik.
Minden évszaknak megvan a maga szépsége, most jönnek a tavaszi zöldségek, nyáron a gyümölcsök, ősszel a szőlő és a friss bor a legnagyobb sláger, télen pedig egymást érik a disznóvágások.
Már megjöttek a gólyák, virágoznak a fák, hajnalban a friss fű illata tölti meg a kerteket, és lassan elindulnak a nagy tavaszi programok is. Húsvét után egy héttel a Hú!SVÉT+SWEET, amikor a Stílusos Vidéki Éttermiség szakácsai főznek minden kertben, aztán a Palkonyai dűlőfutás, és már készülhetünk is a Pünkösdre, amit hagyományosan nyitott pincékkel köszönt a falu.
Vendégmarasztaló hely ez, az a fajta, ahol a helyiek sem bánják, ha a világ időnként kifordul mind a négy sarkából, mert egy-egy rendezvény ideje alatt a vendég, a vendéglátó és a falu minden lakója jól érzi magát. Hétközben aztán visszatér az élet a normális mederbe. Aki idilli falusi hangulatra vágyik, olyankor jöjjön. Nézzen be a pincékbe, üldögéljen a fák alatt, és beszélgessen a palkonyai vincellérekkel. Érdemes!
