Engem hatodikos korom óta Sutának hív mindenki. Egy sínadrág miatt kaptam ezt a nevet, ma már azt sem tudom, hogy pontosan kitől és miért, de teljesen a részemmé vált.
Pécsett Születtem, ott is nőttem fel. 1996-ban kerültem Palkonyára. Mokos Gáborral együtt béreltük a halastavakat, ő a gazdasági részét vitte, én a szakmai részét, ő pályázott, én halakat tenyésztettem, és örültünk, hogy szeretnek itt horgászni az emberek. Ennek a tevékenységnek néhány éve sajnos vége lett, de megszerettem itt az életet, és úgy döntöttem, hogy maradok. Belevágtam a borászkodásba. Hárságyi Balázzsal együtt kezdtük, vettünk kicsi szőlőt, kicsi présházat, és megpróbáltunk bort készíteni. Eltelt pár év, mire úgy éreztem, hogy a boraimra már büszke lehetek, tetszett az embereknek, meg is vették mindig, de fejlődni, tovább lépni jó ideig nem tudtam. Aztán tavaly sikerült megvásárolni egy ingatlant a pincesor fölött, van a telken présház is pincével, úgyhogy oda költözött a Suta Pince. Most az udvart szépítgetjük a párommal, aztán teraszt építünk, próbáljuk belőle kihozni a legjobbat.
Szőlőterületem nincs, vásárolt gyümölcsöt dolgozunk fel. Szerencsére Palkonyán ezt nem nehéz megoldani, sok családnak van szőlője, de mivel bort nem készítenek, örülnek, hogy eladhatják nekünk a termést. Ha előre megbeszéljük, úgy is művelik a szőlőt, ahogyan mi kérjük. Rozé borunk szokott lenni, itt arra van leginkább igény. Kékfrankosból, pinot noirból is készült már, tavaly pedig színtiszta melot-t préseltünk. A színe kicsit sárgásabb, mint a kékfrankosé, az alkoholtartalma 12%, és teljesen száraz. Nagyon ígéretes, de még nincs készen, várom már, hogy kóstolhassam. Palackozni is szoktam, de leginkább folyóbort értékesítek, így mindenki jobban jár. A pincénk szinte minden nap nyitva áll a vendégek előtt, aki Palkonyára téved, nálam biztosan tud bort kóstolni – legalábbis addig, míg az eperszezon el nem kezdődik.
Merthogy nagy fába vágtuk a fejszénket. A párom kertész, és úgy döntöttünk, létrehozunk egy kis kertészetet. Csak akkorát, amit a család elbír, alkalmazottat egyelőre nem tudunk foglalkoztatni. Az eperültetvényünk már elkészült, tavasszal jön mellé a málna és a ribizli. Úgy hallottuk, hogy a munkaerőhiány miatt nagyon komoly gyümölcsösök fognak megszűnni az országban, ezért bízunk benne, hogy sikerül értéket teremtenünk. Hagyományos módon gazdálkodunk, a talaj nem a legjobb, de azt lehet korrigálni. Ebben most nagyon hiszünk, jó lenne, ha már az első évben sikerülne szép gyümölcsöt termelnünk.
Azért a pincéhez akkor sem leszek hűtlen, amikor sok munkát ad a föld. Amíg kezet mosok, a vendégek le tudnak majd ülni a teraszon, aztán jövök és hozom a bort.
