Haraszti Ferenc és Harasztiné Bóka Lilla
Ferenc: Már a nagyszüleim is Palkonyán éltek, én is itt nőttem fel, és soha nem is vágyódtam el innen. A városi élet, a nyüzsgés távol áll tőlem, de másik faluba se költöznék szívesen. Gyerekkoromban dísznövénykertész akartam lenni, volt is egy hatalmas kaktuszgyűjteményem, amire nagyon büszke voltam. Úgy tízéves lehettem, amikor valahogy beszabadultak a csirkék, és az összes kaktuszt lelegelték. Szertefoszlott minden álmom.
Lilla: Én viszont mindig szobafestő szerettem volna lenni, de anyukám azt mondta, az nem lányoknak való, így lett belőlem dísznövénykertész. Tizenhat éve egy környékbeli diszkóban ismertem meg Ferit. A házasságkötésünk után egyetlen percig sem volt kérdés, hogy Palkonyán telepszünk le. Apósoméktól kaptunk egy házat, amit felújítottunk, csinosítgattunk. A földszinten üzemeltetjük a helyi boltot, mi pedig az emeleten élünk. Igazi falusi asszonyként én vagyok az utak királynője, de Pécsre már nem szívesen merészkedem be autóval, zavar a forgalom.
Feri: A Palkonya-Pécs közötti buszjáraton dolgozom sofőrként, szinte minden utast névről ismerek. A nagyapám is buszozott, én húszévesen kezdtem. Minden hónapban három hetet töltök a volán mögött, a maradék időmet pedig a Haraszti Pincészetnek szentelem, egy ideje már én vagyok a családi pincészetünk borásza.
Lilla: Anyósom viszi a falu egyetlen boltját, de sokszor elkél a segítség, olyankor én állok a pult mögé. Nálunk aztán tényleg mindent lehet kapni, és ami nincs, azt is beszerezzük néhány nap alatt. Van egy sor olyan cikkünk, amit kifejezetten egyetlen vevő miatt tartunk. A nyitva tartás mobil, aki tudja a telefonszámomat, és tényleg fontos dolog hiányzik, este 11-kor is felhívhat. Ha a gyereknek tej kell, azonnal ugrunk, de az ötödik sör miatt egy kicsit össze szoktam vonni a szemöldökömet.
Feri: Ahogy mondani szokás, beleszülettem a borba. A szüleim dolgoztak, én pedig mentem nagyapámmal a szőlőbe. Úgy tanultam meg a szőlőművelést, hogy észre se vettem, a borkészítést pedig édesapámtól lestem el a pincében. Édesapám nagyon jó bort készített, rájöttünk, hogy érdemes ezzel komolyabban foglalkozni. A meglévők mellé telepítettünk néhány prémium fajtát, és bő évtizede elkezdtük a palackozást is. Jelenleg 4 hektáron gazdálkodunk, és van még egy másfél hektáros, szép, déli lejtésű területünk, ahová szintén prémium fajtákat szeretnék telepíteni.
Lilla: Egyre több vendég érkezik hozzánk bort kóstolni, általában őket is én fogadom. Szerencsés természetem van, mindenkivel gyorsan megtalálom a hangot, jól szokták érezni magukat a pincénkben az emberek. Tervezzük a vendéglátás bővítését, beadtunk egy fejlesztési pályázatot, most várjuk az eredményt. Ha megítélik a támogatást, el is kezdjük az építkezést.
Feri: Egyelőre 20.000 palack borunk van évente, aminek a 80%-a itt helyben fogy el. Szállítunk persze pécsi, budapesti vinotékákba, sőt, egy kereskedő barátom segítségével még Kínába is, de én a helyben értékesítésben hiszek a legjobban.
Lilla: Ha bővül a vendéglátás, ételt is kínálunk majd a borok mellé. Az az elvem, hogy komoly húsokhoz csak férfi nyúlhat, úgyhogy Feri főz majd, én pedig a borokat mutatom be a vendégeknek. Két fiunk van, Bence és Vince az egyikük tíz, a másikuk hétéves. Vince azt mondta, borász lesz, farmer és vadász. Le se lehet szedni a traktorról, imád velünk jönni a szőlőbe. Úgy tűnik, lesz majd, aki továbbviszi, amit mi felépítünk.
