Palkonyai arcok: Harasztiak, avagy a Ferkó és a Möszi

Haraszti Ferenc és Harasztiné Bóka Lilla

Ferenc: Már a nagyszüleim is Palkonyán éltek, én is itt nőttem fel, és soha nem is vágyódtam el innen. A városi élet, a nyüzsgés távol áll tőlem, de másik faluba se költöznék szívesen. Gyerekkoromban dísznövénykertész akartam lenni, volt is egy hatalmas kaktuszgyűjteményem, amire nagyon büszke voltam. Úgy tízéves lehettem, amikor valahogy beszabadultak a csirkék, és az összes kaktuszt lelegelték. Szertefoszlott minden álmom.

Lilla: Én viszont mindig szobafestő szerettem volna lenni, de anyukám azt mondta, az nem lányoknak való, így lett belőlem dísznövénykertész. Tizenhat éve egy környékbeli diszkóban ismertem meg Ferit. A házasságkötésünk után egyetlen percig sem volt kérdés, hogy Palkonyán telepszünk le. Apósoméktól kaptunk egy házat, amit felújítottunk, csinosítgattunk. A földszinten üzemeltetjük a helyi boltot, mi pedig az emeleten élünk. Igazi falusi asszonyként én vagyok az utak királynője, de Pécsre már nem szívesen merészkedem be autóval, zavar a forgalom.

Feri: A Palkonya-Pécs közötti buszjáraton dolgozom sofőrként, szinte minden utast névről ismerek. A nagyapám is buszozott, én húszévesen kezdtem. Minden hónapban három hetet töltök a volán mögött, a maradék időmet pedig a Haraszti Pincészetnek szentelem, egy ideje már én vagyok a családi pincészetünk borásza.

Lilla: Anyósom viszi a falu egyetlen boltját, de sokszor elkél a segítség, olyankor én állok a pult mögé. Nálunk aztán tényleg mindent lehet kapni, és ami nincs, azt is beszerezzük néhány nap alatt. Van egy sor olyan cikkünk, amit kifejezetten egyetlen vevő miatt tartunk. A nyitva tartás mobil, aki tudja a telefonszámomat, és tényleg fontos dolog hiányzik, este 11-kor is felhívhat. Ha a gyereknek tej kell, azonnal ugrunk, de az ötödik sör miatt egy kicsit össze szoktam vonni a szemöldökömet.

Feri: Ahogy mondani szokás, beleszülettem a borba. A szüleim dolgoztak, én pedig mentem nagyapámmal a szőlőbe. Úgy tanultam meg a szőlőművelést, hogy észre se vettem, a borkészítést pedig édesapámtól lestem el a pincében. Édesapám nagyon jó bort készített, rájöttünk, hogy érdemes ezzel komolyabban foglalkozni. A meglévők mellé telepítettünk néhány prémium fajtát, és bő évtizede elkezdtük a palackozást is. Jelenleg 4 hektáron gazdálkodunk, és van még egy másfél hektáros, szép, déli lejtésű területünk, ahová szintén prémium fajtákat szeretnék telepíteni.

Lilla: Egyre több vendég érkezik hozzánk bort kóstolni, általában őket is én fogadom. Szerencsés természetem van, mindenkivel gyorsan megtalálom a hangot, jól szokták érezni magukat a pincénkben az emberek. Tervezzük a vendéglátás bővítését, beadtunk egy fejlesztési pályázatot, most várjuk az eredményt. Ha megítélik a támogatást, el is kezdjük az építkezést.

Feri: Egyelőre 20.000 palack borunk van évente, aminek a 80%-a itt helyben fogy el. Szállítunk persze pécsi, budapesti vinotékákba, sőt, egy kereskedő barátom segítségével még Kínába is, de én a helyben értékesítésben hiszek a legjobban.

Lilla: Ha bővül a vendéglátás, ételt is kínálunk majd a borok mellé. Az az elvem, hogy komoly húsokhoz csak férfi nyúlhat, úgyhogy Feri főz majd, én pedig a borokat mutatom be a vendégeknek. Két fiunk van, Bence és Vince az egyikük tíz, a másikuk hétéves. Vince azt mondta, borász lesz, farmer és vadász. Le se lehet szedni a traktorról, imád velünk jönni a szőlőbe. Úgy tűnik, lesz majd, aki továbbviszi, amit mi felépítünk.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai fényfestő műhely

A Palkonyai Fényfestő Műhely mottója: „Palkonyai művész fiatalok kibontakozása egy üveglapra” Palkonyai fiatalokból álló alkotóműhely, akik más megvilágításba szeretnék látni a világot.
Éppen ezért fénnyel festik be Palkonya épített és természetes környezeti elemeit, mely során új megvilágításban láttatják a jól ismert környezetüket. A fiatalok különböző motívumokat festenek üveglapra, majd írásvetítő segítségével vetítik ki.
A Műhelyben sok száz üveglap készült és a palkonyai rendezvényeken világítják meg a rendezvény helyszíneket, mint az országos műemléki pincesort, Szt. Erzsébet templomot, Malom parkot. Az elmúlt időszakban azonban már a környéken is kaptak felkérést rendezvényeken való fényfestésre, mint a Gere Jazz Fesztivál vagy a Villányi
Rendezvénytér “Péntek akkor Villány” koncertjeire. Olyan új szemléletet mutat a Műhely mely kis falvakban nagyon ritka, nemcsak a fiatal közösség kovácsolódik össze, de az alkotó folyamat egy egészséges életérzést ad, és megtartja a fiatalokat a falunkba. A faluban működő gyermek rajzszakkörbe jártak jellemzően a fiatalok, majd azt kinőve egy új, modern, egyedi szemléletű és eszközrendszerű kifejezés formát választottak. Így a rendezvényeken mint a Nyitott Pince rendezvény sorozaton is egyedi megvilágítást kapnak a helyiek és a Palkonyára látogató turisták.

Sztár séf a Palkonyhán

Fantasztikus szarvasgomba tematikájú borvacsorát rendezett a PalKonyha. Pauli Zoltán házigazda meghívására Magyarország egyik legismertebb séfje, a Stílusos Vidéki Éttermiség elnöke, Ruprecht László látogatott el Palkonyára egy közös főzésre.
A tulajdonos tervei alapján ezentúl rendszeres időközönként megrendezésre kerülő tematikus gourmet vacsoraesteken minden alkalommal egy gasztronómiai, vagy bor témát járnak körül a házigazdák.
Most sem volt ez másképp, ezúttal a palkonyai szarvasgombák szolgálták az est témáját. Hárságyi Balázs által gyűjtött téli fekete (Tuber melanosporum), fehér (Tuber magnatum) és homoki fehér (Terfezia terfezoides) szarvasgombák az alábbi fogásokba kerültek felhasználásra:
•    Szarvasgombás házi sajt tatár, raclette sajtos pirítóssal
•    Sütőtök krémleves, szarvasgombás harcsa galuskával
•    Szarvasgombás, fehérboros, tanyasi csirke, zellerrel és céklával
•    Szarvasgombás- diólikőrös madártej, vajas gyümölcs kenyérrel

Palkonyai arcok: Berti, a polgi (Beck Engelbert)

A családunkban három generáció óta minden elsőszülött fiúgyerek neve Engelbert. Nagyon szeretem, de bevallom, hogy pizzát rendelni nem könnyű ezzel a névvel. 2014 októbere óta vagyok Palkonya polgármestere.
A nagyszüleim a kitelepítés során kerültek Vókányból Németországba, sok rokonom Pécsett él ma is. Én Pécsett születtem, de mindig bennem volt, hogy a kitelepítéskor a családon esett sebet valahogyan nekem kellene begyógyítanom. Érettségi után, tizenkilenc évesen, nyelvtudás nélkül jöttem el először Magyarországra. Szép lassan megtanultam a nyelvet, bár az írás-olvasás a mai napig nehézséget okoz.

Nagyon kalandos úton keveredtem Palkonyára. Németországban egy barátom felvetette, vajon lenne-e a zöldenergiára Magyarországon kereslet. Érdekes volt a kérdés. Eljöttünk, feltérképeztük a környéket, és találtunk is egy helyet, ahová lehetett volna naperőművet telepíteni. A részletek miatt találkoznom kellett Magyarbóly polgármesterével. Szüret után voltunk éppen, ő azt mondta, ilyenkor semmire nincs ideje, de ha elmegyek vele az anyósa palkonyai pincéjébe, ott beszélgethetünk, amíg ő fejti a bort. Akkor voltam először a faluban, és annyira megtetszett, hogy azonnal venni akartam egy telket. Érdeklődtem a magyarbólyi polgármesternél, aki ezt tanácsolta: „Ha elindulsz haza, a falu szélén látsz majd egy fehér műanyag széket, azon ül egy bácsi, neki van egy eladó telke, azt vedd meg.” Mint a mesében. Tényleg így is volt. Elég gyorsan megegyeztünk, a családom azonban nem akart ideköltözni, így a telket befüvesítettem, és építettem rá egy kis vendégházat. Jöttek is az emberek a faluból, a csudájára jártak a kertnek, mert nem akarták elhinni, hogy valaki direkt fűmagot vet.

Nem könnyű ám Palkonyán polgármesternek lenni. Ez a kis falu nem úgy viselkedik, mint egy normális kis falu. Mi folyton tele vagyunk ötletekkel, túl sok az egy főre eső diploma, annyi ész tornyosul itt, hogy időnként mi magunk is nehezen bírjuk el. Ez a hihetetlen energia néha felrobbantja a közigazgatási kereteket, ami persze nagyon jó, de a hivatali bürokrácia sajnos gyakran útját állja a teremtő erőnek.

Minden, amink van, egy kis falu nyugalmas életére elég, de arra már nem, hogy egy-egy hétvégén megjelenjen itt ötezer ember. Létrehoztunk egy nonprofit turisztikai egyesületet, és így próbáljuk a folyamatokat kiemelni a bürokratikus viszonyok közül, hogy a teremtő erő működni tudjon.

Hogy a következő ciklusban mi lesz, nem tudom. Az se biztos, hogy kell majd ide polgármester, mert egy ekkora települést önállóan működtetni nem gazdaságos. Erősen tartok attól, hogy a jelenlegi szabadságot és önállóságot nem élvezhetjük már sokáig.
Ha nem leszek polgármester, akkor se szakadok el Palkonyától. Egy ideje a fagylaltkészítés a szenvedélyem, és a helyi gyümölcsöknél jobb alapanyagot el se tudok képzelni. Ebben látom a jövőt. Remélem, sokan ellátogatnak majd hozzánk, hogy élvezzék a vendégházunk nyugalmát, és hogy megkóstolják a fagylaltomat.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: A Suta (Fenyvesi Zsolt)

Engem hatodikos korom óta Sutának hív mindenki. Egy sínadrág miatt kaptam ezt a nevet, ma már azt sem tudom, hogy pontosan kitől és miért, de teljesen a részemmé vált.

Pécsett Születtem, ott is nőttem fel. 1996-ban kerültem Palkonyára. Mokos Gáborral együtt béreltük a halastavakat, ő a gazdasági részét vitte, én a szakmai részét, ő pályázott, én halakat tenyésztettem, és örültünk, hogy szeretnek itt horgászni az emberek. Ennek a tevékenységnek néhány éve sajnos vége lett, de megszerettem itt az életet, és úgy döntöttem, hogy maradok. Belevágtam a borászkodásba. Hárságyi Balázzsal együtt kezdtük, vettünk kicsi szőlőt, kicsi présházat, és megpróbáltunk bort készíteni. Eltelt pár év, mire úgy éreztem, hogy a boraimra már büszke lehetek, tetszett az embereknek, meg is vették mindig, de fejlődni, tovább lépni jó ideig nem tudtam. Aztán tavaly sikerült megvásárolni egy ingatlant a pincesor fölött, van a telken présház is pincével, úgyhogy oda költözött a Suta Pince. Most az udvart szépítgetjük a párommal, aztán teraszt építünk, próbáljuk belőle kihozni a legjobbat.

Szőlőterületem nincs, vásárolt gyümölcsöt dolgozunk fel. Szerencsére Palkonyán ezt nem nehéz megoldani, sok családnak van szőlője, de mivel bort nem készítenek, örülnek, hogy eladhatják nekünk a termést. Ha előre megbeszéljük, úgy is művelik a szőlőt, ahogyan mi kérjük. Rozé borunk szokott lenni, itt arra van leginkább igény. Kékfrankosból, pinot noirból is készült már, tavaly pedig színtiszta melot-t préseltünk. A színe kicsit sárgásabb, mint a kékfrankosé, az alkoholtartalma 12%, és teljesen száraz. Nagyon ígéretes, de még nincs készen, várom már, hogy kóstolhassam. Palackozni is szoktam, de leginkább folyóbort értékesítek, így mindenki jobban jár. A pincénk szinte minden nap nyitva áll a vendégek előtt, aki Palkonyára téved, nálam biztosan tud bort kóstolni – legalábbis addig, míg az eperszezon el nem kezdődik.

Merthogy nagy fába vágtuk a fejszénket. A párom kertész, és úgy döntöttünk, létrehozunk egy kis kertészetet. Csak akkorát, amit a család elbír, alkalmazottat egyelőre nem tudunk foglalkoztatni. Az eperültetvényünk már elkészült, tavasszal jön mellé a málna és a ribizli. Úgy hallottuk, hogy a munkaerőhiány miatt nagyon komoly gyümölcsösök fognak megszűnni az országban, ezért bízunk benne, hogy sikerül értéket teremtenünk. Hagyományos módon gazdálkodunk, a talaj nem a legjobb, de azt lehet korrigálni. Ebben most nagyon hiszünk, jó lenne, ha már az első évben sikerülne szép gyümölcsöt termelnünk.

Azért a pincéhez akkor sem leszek hűtlen, amikor sok munkát ad a föld. Amíg kezet mosok, a vendégek le tudnak majd ülni a teraszon, aztán jövök és hozom a bort.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: Nagypál Jutka

Tősgyökeres palkonyai vagyok, már a szüleim, a nagyszüleim is itt laktak. A családunk állattartással foglalkozik évtizedek óta. Most is van vagy negyven szarvasmarha az istállóban, a felét fejjük minden nap, a többi hízómarha. A környékben legalább száz családot mi látunk el friss tejjel, túróval, ami meg véletlenül nem fogy el, arra Kozma Szabolcs mindig vevő. Ő a vokányi sajtmester, itt él a szomszéd faluban. Különben a villányi Mandula étterem konyhafőnöke, de ráérő idejében olyan pazar kézműves sajtokat készít, hogy mindenki csudájára jár.

Ha a vendégházak lakóit nem számoljuk, akkor Palkonyán 350 fő él, és ebből 55 a gyerek. Azt gondolom, ez nagyon jó arány. A mi falunk nagyon vonzó a fiatalok körében, aki itt nőtt fel, nem megy el innen, és nemcsak azért, mert közel van Pécs.  A palkonyai lakosok többsége saját vállalkozást indított, szőlészettel, vendéglátással, halászattal foglalkozik, de sokaknak a falu körül elterülő hatalmas gyümölcsös ad munkát. Ez a borvidék legszebb faluja, aki nem hiszi, jöjjön el és győződjön meg róla személyesen!

Tavasszal a legszebb, amikor virágba borulnak a gyümölcsfák, illatoznak a kertek, és már olyan meleg az idő, hogy le lehet heveredni a fűbe. Olyankor minden hétvégén sok a látogató, a vendégházak megtelnek élettel, a teraszokon borozgatnak az emberek. Sok a rendezvény is, amikor kifordul a világ egy kicsit a megszokott rendjéből, de szerintem ezt Palkonyán senki se bánja.  Először jön a húsvét, egy héttel később a HÚ! SVÉT+Sweet, aztán a dűlőfutás, a pünkösd, és már benne is vagyunk a nyárban.

Aki Palkonyára jön, engem leginkább Pauli Zoltán lakáséttermében, a PalKonyhában talál meg. Ott dolgozom, sütök-főzök, tálalok, mikor mire van szükség. Szeretek főzni, de a PalKonyhában különösen, mert ott a helyi ételeket kínáljuk a vendégeknek.  Zoli peresze mindig kitalál mellé valami különlegességet, de itt reggelenként a falusi disznótorokban készült hurka, kolbász, stifolder, sonka, helyi tojás és frissen sütött kenyér kerül az asztalra, délben meg szezonális levesek, krumpli, zeller, ahogyan nagyanyám főzte, vagy az a zsenge tavaszi zöldborsó, aminek nincsen párja.
Itt a gyerekek is mindig jól érzik magukat, de nem is csoda. Imádom őket, és tudják, hogy engem rá lehet venni mindenre. Csak kiejtik a szájukon, hogy mit szeretnének, és már dagasztom is a fánkot, verem a habot a madártejnek.

Palkonya alapító tagja az Európai Kulturális Falu mozgalomnak. Tizenkét ország falvai vannak benne, Hollandia, Görögország, Észtország, Anglia, Dánia, Ausztria, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Csehország és Magyarország, de az összes ország falvai között Palkonya a legkisebb település. Az egésznek az a célja, hogy népszerűsítsük és megszerettessük az emberekkel a falusi életet, és hogy bemutassuk egymásnak a kultúránkat. A falvak képviselői minden évben más országban találkoznak, Palkonyán 2007-ben voltak, az is nagy buli volt ám!
Én innen soha nem vágyódtam el, nem is tudom elképzelni máshol az életemet. Itt van a családom, itt vannak a barátaim, jól működik a vállalkozásunk, és úgy látom, hogy mások is szépen boldogulnak. Nagyon büszke vagyok a mi kis településünkre!


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: Ottmár Eleonóra

Tíz éve élek Palkonyán, és erről legfőképpen Lakner Tamás, a Bartók Béla Férfikar karnagya tehet.  Eljöttünk ugyanis a testvéremmel és a barátaimmal egy pécsi bordalfesztiválra, és a Bartók Béla Férfikar Palkonyán lépett fel. Soha nem jártam itt korábban, de azonnal beleszerettem a faluba. Öt perc se kellett hozzá, és már tudtam, hogy ide fogok költözni.

Kalandos utat jártam be. A szüleim a háború után Németországban éltek, én még ott születtem, de 1948-ban kivándorolt a családunk Venezuelába. A másik két testvérem már ott látta meg a napvilágot. Fantasztikus volt a táj, gyönyörű az ország, kereken ötven évet éltem ott. Honvágyam ugyan nincs, a gyökereim itt vannak, de az örök nyár, a tenger és a tengeri hal ma is hiányzik. Magyar iskolába nem jártunk, de a nyelvet megőriztük, otthon csak magyarul beszéltünk, és az ottani magyar közösség rendkívül összetartó volt. Sokan kérdezik, miért jöttem haza. Akkor költöztünk vissza Magyarországra, amikor a lányom tinédzserkorba lépett. Nem akartam, hogy beleolvadjon a venezuelai tengerbe. A közbiztonság is romlott, voltak városrészek, amiket először csak sötétedés után, aztán már napközben sem volt ajánlatos megközelíteni. Öt évvel ezelőttig rendszeresen visszajártam, de ma már én sem érzem ott biztonságban magam.

Budapesten telepedtünk le, a lányom a mai napig ott lakik, imádja azt a várost. Mint mondtam, számomra Palkonya szerelem volt első látásra, egy héttel az után a bizonyos koncert után újra eljöttünk, bementünk a Hárságyi Pincébe bort kóstolni, és kérdeztük, tudnak-e eladó házat a faluban. Rövid idő alatt megtaláltuk a megfelelő ingatlant, azóta is ott lakom, és egy kicsivel később a húgom, Judit is ideköltözött. Egy ház van közöttünk.
Azt imádom ebben a faluban legjobban, hogy itt nincs titok. Van, akit ez zavar, de én kifejezetten szeretem. Csak bemegyek a boltba, és azonnal tudok mindent. Tévém nincs, ez a legfőbb hírcsatornám, meg az internet, mert anélkül ma már nem élhet az ember.
A vidámságot és a pozitív gondolkodást Dél-Amerikából hoztam magammal, és egyedül azt sajnálom, hogy nem vagyok 30 évvel fiatalabb. Hat nyelven beszélek. A magyar az adott, a spanyol az anyanyelvem, amellé könnyen jött a francia és az olasz, a német és az angol pedig kellett a munkához, mert sokáig légitársaságnál dolgoztam. A repülés ma is hiányzik egy kicsit.

A tavasz a kedvenc időszakom, amikor csicseregnek a madarak, és minden zöldbe borul. Dolgozgatok a veteményesemben, gondozom a virágaimat, és hétvégenként kinyitom a kis butikomat, ahol saját készítésű szörpöket, süteményeket és lekvárokat árulok. Jó időben sokan jönnek, és jó látni, hogy a fiatalok kifejezetten szeretik ezt a falusi romantikát. Van egy vendégszobám is, ahol szívesen fogadok vendégeket.

Szép időben Palkonya maga a paradicsom. Jókat szoktam mosolyogni, mert a vendégek mindig komoly tervekkel érkeznek, hogy ide is elmennek, meg azt is megnézik, aztán csak üldögélnek a kertben, borozgatnak, nézik a kilátást, és eszük ágában sincs elmenni innen. Igazuk is van. Napfény, virágillat, jó borok, jó ételek. Egy végigdolgozott hét után nincs ennél jobb program.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: Mokos Péter

Apai ágon a szomszéd településről, Villánykövesdről származunk, de édesapám mindig úgy érezte, Palkonya nyitottabb, együttműködőbb, ezért itt indított vállalkozást. Kitisztította és felújította a meglehetősen rossz állapotban lévő halastavakat, aztán gyümölcsöst, majd szőlőt telepített, és 2010-ben megkezdte a pince építését.

A pince régi álom volt, édesapám már Palkonya 2004-es rendezési tervében feltüntette. Két év alatt épült fel, szinte kinőtt a földből, a 2012-es szüretkor már ott dolgoztuk fel a szőlőt. Én közgazdász vagyok, Budapesten éltem, de amikor beindult a borászat, a feleségemmel együtt úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk. Ő egy villánykövesdi szállodát vezet, én pedig a Mokos Pince ügyeit intézem. Marci fiunk hét hónapos, most eléggé körülötte forog a világ.

A Mokos Pince új épületében nemcsak a borkészítéshez szükséges technikai eszközök kaptak helyet, van egy jól felszerelt, 360 fős színházterem is a falak között. Édesapánk álma volt. Mi a testvéreimmel úgy gondoltuk, túlságosan is bátor vállalkozás ez egy ekkora településen, aggódtunk, hogy nem fogjuk tudni kihasználni, megtölteni, de neki lett igaza. A színházi előadások ugyan nem túl gyakoriak nálunk, de esküvőkre, céges rendezvényekre szinte egy évre előre lefoglalták már az összes hétvégét.

A munkában a családunk minden tagja részt vesz, és negyven környékbeli embert foglalkoztatunk rendszeresen. A húgom a rendezvényekkel, az öcsém a borok értékesítésével foglalkozik, én felelek a borkészítésért, az édesapánk pedig továbbra is a mezőgazdasági ügyeket intézi. Született innovátor, megállíthatatlan az új dolgok létrehozásában, a kommunikáció azonban nem erős oldala. Ő addig érzi jól magát, amíg a halakat eteti a tónál, vagy a borokkal bíbelődik a pincében, a beszélgetést, a borkóstolók megtartását azonban leginkább ránk hagyja, ezért a vendégek elsősorban velünk találkoznak.

A 15 hektárnyi szőlőültetvény mellett van 70 hektár gyümölcsösünk is itt Palkonyán, amelynek a terméséből szintén bort készítünk. Óvatosan indultunk, de az első meggyborunkat annyira pozitívan fogadta a piac, hogy úgy döntöttünk, megpróbálkozunk nagyobb mennyiségekkel. Mára a gyümölcsborok területén piacvezetővé váltunk Magyarországon, de készítünk pálinkát, gyümölcslevet és fagyasztott gyümölcsöt is. Egyelőre a termés alig 20%-át dolgozzuk fel, de szeretnénk, ha ez az arány megváltozna a jövőben, és a kertjeink gyümölcsét gyümölcsléként, szörpként, lekvárként értékesíthetnénk itt helyben.

Szívesen látjuk a vendégeket, örülünk, ha valaki megkóstolja a borainkat, megnézi a pincénket, és eltölt a falunkban néhány szép napot. Hiszünk az összefogás erejében, és bízunk abban, hogy komplex programot nyújthatunk azoknak, akik idelátogatnak. Rengeteg a visszatérő vendégünk, és reméljük, hogy évről évre többen lesznek. Az elfogultságunk természetes, de higgyék el, Palkonya megérdemli a figyelmet.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Ismét a vidéki gasztronómia színe java érkezik Palkonyára

Immár hagyományosan a Hú!SVÉT+7 nevű rendezvénnyel startol el a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) 2017-es éve az ünnepet követő hétvégén (április 22-23). Az esemény házigazdája, a Villányi borvidék közkedvelt gasztronómiai színfoltja, a lakásétteremként és gasztroműhelyként működő PalKonyha.

A minifesztivál idén is tematikus lesz, de ezúttal nem alapanyagok köré épül a koncepció. A szombat a vidéki éttermek napja, mely 9.30-kor egy falusi SVÉT-asztalos közösségi reggelivel indul. Ennek célja a helyi, házi készítésű különlegességek népszerűsítése, továbbá, hogy rámutasson a reggeli étkezés fontosságára.

Déltől indul a Gasztropódium, izgalmas szellemi táplálékkal, azaz beszélgetésekkel gasztro, illetve boros témákban. 12.00-kor nyitnak a hagyományosan felújított paraszt porták, ahol a SVÉT-tagok és meghívott vendégéttermek a saját környékükre jellemző húsvéti és vidéki ízekkel készülnek egészen az esti órákig, idén tehát már a vacsora is megoldható lesz helyben. A nap zárásaként megnyitjuk a Babka pop-up bárt, ahol helyi borokkal, színes koktélokkal, DJ-vel és fényfestéssel készülünk.

Vasárnap is lesz reggeli, de immár párbajjal megspékelve, ahol neves női gasztrobloggerek zsűrizésével a Babka Budapest és a PalKonyha mérkőzik meg, hogy kiderüljön vajon vidéken, vagy a fővárosban jobb-e a reggeli (regisztráció szükséges: svet.hu)

Déltől a vidéki cukrászműhelyeké a főszerep, de aggodalomra semmi ok, mert a falubéli porták felkeresésével a bevitt kalóriák legyalogolhatók, ezzel együtt a tündéri baranyai mintafalu, Palkonya is megismerhető.

A hétvégén a gyerekek sem unatkoznak majd. Lesz nyitott gazdaság és gyerekparkoló, ahol nyuszi, boci, bari, pipi és a többiek tartanak fogadó órát. A helyszínnel szemben autentikus fa játszótér, illetve kézműves foglalkozások várják a családokat.

A részletes program itt olvasható.

Hú!SVÉT – 2016 from E-motion Pictures on Vimeo.

Megkezdődött a nevezés a Palkonyai dűlőfutásra

Fuss gyönyörű helyeken! 2017-ben is vár rád III. Palkonyai Dűlőfutás versenyünk! Próbáld ki magad terepen: a szőlő hegyen, a katlanban, szőlőtőkék között. Érezd a ritmust! Hogy mit tartogatunk még a versenyen? Tekintsd meg a filmünket és nevezz minél előbb.

arrow_upward