Tíz éve élek Palkonyán, szerintem én vagyok a legfrissebb helyi lakos. Amikor először itt jártam, még szálláslehetőség sem volt a faluban, Villánykövesden aludtunk a barátaimmal. Ha csak lehetett, jöttünk Sutához, aki akkor még a halastavaknál dolgozott. Vágtuk a nádat, főztük a halászlét, szép volt az élet. Hajnalban mindig elmentem futni, megcsodáltam a napfelkeltét a halastó felett. Feledhetetlen volt a látvány.

Sajnos a munkám a nyári hónapokban máshová szólít, ezért egyelőre korlátozottabbak itt a lehetőségeim, pedig a kis földemet művelni és a gyümölcsösömet gondozni mindig nagy öröm. Most még kétlaki életet élek, de remélem, nem kell a nyugdíjas éveimig várni, hogy ezt a helyzetet felszámoljam.

Hogy mi az, ami Palkonyához köt? A borászkodás. A birtok még csak most alakul, de remélem, hogy egyszer majd abból fogok megélni. Az enyém, illetve a társammal együtt a miénk a legfiatalabb borászati vállalkozás a településen. 2015-ben kezdtünk, a fejlődés lassú, de látható. Saját szőlőterületünk egyelőre nincs, pedig szeretnénk, majd meglesz az is. A vásárolt gyümölcsöt a saját házamnál lévő pincében dolgozzuk fel, ott van az adóraktárunk is, és ősszel vettünk a pincesoron egy présházat. A felújítás ugyan még zajlik, de a Vince napon már új helyszínként debütáltunk, és a jövőben ott szeretnénk fogadni a vendégeket. Az üzlettársam Budapesten él, ezer szállal kötődik a fővároshoz, biztosan nem fog ideköltözni, de ő sem csak befektető. Régóta vagyunk barátok, ő is komoly fantáziát lát a borászatban.

A felnőttoktatásban szereztem borászképesítést a villányi szakiskolában, mint több más borász barátom Palkonyán. Az alapok tehát megvannak, és folyamatosan képzem magam. Minden év hoz új tapasztalatokat.

Mivel a főállásom jelenleg a Balatonhoz köt, május végén minden évben elhagyom Palkonyát, és csak a szüretre érek vissza. Mióta megvan a borászat, egyre nehezebb a távollét. Sokáig érleltem magamban a döntést, és mire létrehoztuk a vállalkozást, elég pontosan tudtuk, mi kell hozzá, hogy elinduljon és fejlődni tudjon. Szeretnénk kényelmes, higiénikus, korszerű körülmények között dolgozni, ezért az az elsődleges cél, hogy felépítsünk egy jól működő, gazdaságosan üzemeltethető feldolgozót. Eddig csak rozé készült nálunk, nemrég palackoztuk az első portugieser vörösborunkat a 2016-os évjáratból. Fehérborban nem gondolkodunk, de a rozé mindenképpen megmarad a kínálatunkban, mert igényli a piac. Mellette lesz a portugieser, ami Villány közelsége miatt nagyon fontos, és a későbbiekben jó lenne majd készíteni egy nagy bordeaux-i küvét és egy Villányi Franc-t is. Ennél szélesebb fajtaválasztékra nem törekszünk. Nem mennyiségben, hanem minőségben gondolkodunk, azt szeretnénk, hogy kevés, de csúcskategóriás bor kerüljön ki a pincénkből.

A boraink értékesítésére igyekszünk egy logikus, ésszerű, tervezhető stratégiát kialakítani. Nagykereskedésekkel nem tárgyalunk, minden palack a vendéglátásban, vagy itt helyben talál gazdára. Ez egyelőre nem okoz különösebb gondot, hiszen még nem nagy a mennyiség, az idén 4500 palackot töltöttünk meg, a kereslet sokkal nagyobb, mint a kínálat, az igényekkel nehéz lépést tartani. Aki szeretné megnézni, hol tart most a vállalkozás, a Németh és Német Pincét keresse.

arrow_upward