Palkonyai arcok: Berti, a polgi (Beck Engelbert)

A családunkban három generáció óta minden elsőszülött fiúgyerek neve Engelbert. Nagyon szeretem, de bevallom, hogy pizzát rendelni nem könnyű ezzel a névvel. 2014 októbere óta vagyok Palkonya polgármestere.
A nagyszüleim a kitelepítés során kerültek Vókányból Németországba, sok rokonom Pécsett él ma is. Én Pécsett születtem, de mindig bennem volt, hogy a kitelepítéskor a családon esett sebet valahogyan nekem kellene begyógyítanom. Érettségi után, tizenkilenc évesen, nyelvtudás nélkül jöttem el először Magyarországra. Szép lassan megtanultam a nyelvet, bár az írás-olvasás a mai napig nehézséget okoz.

Nagyon kalandos úton keveredtem Palkonyára. Németországban egy barátom felvetette, vajon lenne-e a zöldenergiára Magyarországon kereslet. Érdekes volt a kérdés. Eljöttünk, feltérképeztük a környéket, és találtunk is egy helyet, ahová lehetett volna naperőművet telepíteni. A részletek miatt találkoznom kellett Magyarbóly polgármesterével. Szüret után voltunk éppen, ő azt mondta, ilyenkor semmire nincs ideje, de ha elmegyek vele az anyósa palkonyai pincéjébe, ott beszélgethetünk, amíg ő fejti a bort. Akkor voltam először a faluban, és annyira megtetszett, hogy azonnal venni akartam egy telket. Érdeklődtem a magyarbólyi polgármesternél, aki ezt tanácsolta: „Ha elindulsz haza, a falu szélén látsz majd egy fehér műanyag széket, azon ül egy bácsi, neki van egy eladó telke, azt vedd meg.” Mint a mesében. Tényleg így is volt. Elég gyorsan megegyeztünk, a családom azonban nem akart ideköltözni, így a telket befüvesítettem, és építettem rá egy kis vendégházat. Jöttek is az emberek a faluból, a csudájára jártak a kertnek, mert nem akarták elhinni, hogy valaki direkt fűmagot vet.

Nem könnyű ám Palkonyán polgármesternek lenni. Ez a kis falu nem úgy viselkedik, mint egy normális kis falu. Mi folyton tele vagyunk ötletekkel, túl sok az egy főre eső diploma, annyi ész tornyosul itt, hogy időnként mi magunk is nehezen bírjuk el. Ez a hihetetlen energia néha felrobbantja a közigazgatási kereteket, ami persze nagyon jó, de a hivatali bürokrácia sajnos gyakran útját állja a teremtő erőnek.

Minden, amink van, egy kis falu nyugalmas életére elég, de arra már nem, hogy egy-egy hétvégén megjelenjen itt ötezer ember. Létrehoztunk egy nonprofit turisztikai egyesületet, és így próbáljuk a folyamatokat kiemelni a bürokratikus viszonyok közül, hogy a teremtő erő működni tudjon.

Hogy a következő ciklusban mi lesz, nem tudom. Az se biztos, hogy kell majd ide polgármester, mert egy ekkora települést önállóan működtetni nem gazdaságos. Erősen tartok attól, hogy a jelenlegi szabadságot és önállóságot nem élvezhetjük már sokáig.
Ha nem leszek polgármester, akkor se szakadok el Palkonyától. Egy ideje a fagylaltkészítés a szenvedélyem, és a helyi gyümölcsöknél jobb alapanyagot el se tudok képzelni. Ebben látom a jövőt. Remélem, sokan ellátogatnak majd hozzánk, hogy élvezzék a vendégházunk nyugalmát, és hogy megkóstolják a fagylaltomat.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: Ottmár Eleonóra

Tíz éve élek Palkonyán, és erről legfőképpen Lakner Tamás, a Bartók Béla Férfikar karnagya tehet.  Eljöttünk ugyanis a testvéremmel és a barátaimmal egy pécsi bordalfesztiválra, és a Bartók Béla Férfikar Palkonyán lépett fel. Soha nem jártam itt korábban, de azonnal beleszerettem a faluba. Öt perc se kellett hozzá, és már tudtam, hogy ide fogok költözni.

Kalandos utat jártam be. A szüleim a háború után Németországban éltek, én még ott születtem, de 1948-ban kivándorolt a családunk Venezuelába. A másik két testvérem már ott látta meg a napvilágot. Fantasztikus volt a táj, gyönyörű az ország, kereken ötven évet éltem ott. Honvágyam ugyan nincs, a gyökereim itt vannak, de az örök nyár, a tenger és a tengeri hal ma is hiányzik. Magyar iskolába nem jártunk, de a nyelvet megőriztük, otthon csak magyarul beszéltünk, és az ottani magyar közösség rendkívül összetartó volt. Sokan kérdezik, miért jöttem haza. Akkor költöztünk vissza Magyarországra, amikor a lányom tinédzserkorba lépett. Nem akartam, hogy beleolvadjon a venezuelai tengerbe. A közbiztonság is romlott, voltak városrészek, amiket először csak sötétedés után, aztán már napközben sem volt ajánlatos megközelíteni. Öt évvel ezelőttig rendszeresen visszajártam, de ma már én sem érzem ott biztonságban magam.

Budapesten telepedtünk le, a lányom a mai napig ott lakik, imádja azt a várost. Mint mondtam, számomra Palkonya szerelem volt első látásra, egy héttel az után a bizonyos koncert után újra eljöttünk, bementünk a Hárságyi Pincébe bort kóstolni, és kérdeztük, tudnak-e eladó házat a faluban. Rövid idő alatt megtaláltuk a megfelelő ingatlant, azóta is ott lakom, és egy kicsivel később a húgom, Judit is ideköltözött. Egy ház van közöttünk.
Azt imádom ebben a faluban legjobban, hogy itt nincs titok. Van, akit ez zavar, de én kifejezetten szeretem. Csak bemegyek a boltba, és azonnal tudok mindent. Tévém nincs, ez a legfőbb hírcsatornám, meg az internet, mert anélkül ma már nem élhet az ember.
A vidámságot és a pozitív gondolkodást Dél-Amerikából hoztam magammal, és egyedül azt sajnálom, hogy nem vagyok 30 évvel fiatalabb. Hat nyelven beszélek. A magyar az adott, a spanyol az anyanyelvem, amellé könnyen jött a francia és az olasz, a német és az angol pedig kellett a munkához, mert sokáig légitársaságnál dolgoztam. A repülés ma is hiányzik egy kicsit.

A tavasz a kedvenc időszakom, amikor csicseregnek a madarak, és minden zöldbe borul. Dolgozgatok a veteményesemben, gondozom a virágaimat, és hétvégenként kinyitom a kis butikomat, ahol saját készítésű szörpöket, süteményeket és lekvárokat árulok. Jó időben sokan jönnek, és jó látni, hogy a fiatalok kifejezetten szeretik ezt a falusi romantikát. Van egy vendégszobám is, ahol szívesen fogadok vendégeket.

Szép időben Palkonya maga a paradicsom. Jókat szoktam mosolyogni, mert a vendégek mindig komoly tervekkel érkeznek, hogy ide is elmennek, meg azt is megnézik, aztán csak üldögélnek a kertben, borozgatnak, nézik a kilátást, és eszük ágában sincs elmenni innen. Igazuk is van. Napfény, virágillat, jó borok, jó ételek. Egy végigdolgozott hét után nincs ennél jobb program.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: Mokos Péter

Apai ágon a szomszéd településről, Villánykövesdről származunk, de édesapám mindig úgy érezte, Palkonya nyitottabb, együttműködőbb, ezért itt indított vállalkozást. Kitisztította és felújította a meglehetősen rossz állapotban lévő halastavakat, aztán gyümölcsöst, majd szőlőt telepített, és 2010-ben megkezdte a pince építését.

A pince régi álom volt, édesapám már Palkonya 2004-es rendezési tervében feltüntette. Két év alatt épült fel, szinte kinőtt a földből, a 2012-es szüretkor már ott dolgoztuk fel a szőlőt. Én közgazdász vagyok, Budapesten éltem, de amikor beindult a borászat, a feleségemmel együtt úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk. Ő egy villánykövesdi szállodát vezet, én pedig a Mokos Pince ügyeit intézem. Marci fiunk hét hónapos, most eléggé körülötte forog a világ.

A Mokos Pince új épületében nemcsak a borkészítéshez szükséges technikai eszközök kaptak helyet, van egy jól felszerelt, 360 fős színházterem is a falak között. Édesapánk álma volt. Mi a testvéreimmel úgy gondoltuk, túlságosan is bátor vállalkozás ez egy ekkora településen, aggódtunk, hogy nem fogjuk tudni kihasználni, megtölteni, de neki lett igaza. A színházi előadások ugyan nem túl gyakoriak nálunk, de esküvőkre, céges rendezvényekre szinte egy évre előre lefoglalták már az összes hétvégét.

A munkában a családunk minden tagja részt vesz, és negyven környékbeli embert foglalkoztatunk rendszeresen. A húgom a rendezvényekkel, az öcsém a borok értékesítésével foglalkozik, én felelek a borkészítésért, az édesapánk pedig továbbra is a mezőgazdasági ügyeket intézi. Született innovátor, megállíthatatlan az új dolgok létrehozásában, a kommunikáció azonban nem erős oldala. Ő addig érzi jól magát, amíg a halakat eteti a tónál, vagy a borokkal bíbelődik a pincében, a beszélgetést, a borkóstolók megtartását azonban leginkább ránk hagyja, ezért a vendégek elsősorban velünk találkoznak.

A 15 hektárnyi szőlőültetvény mellett van 70 hektár gyümölcsösünk is itt Palkonyán, amelynek a terméséből szintén bort készítünk. Óvatosan indultunk, de az első meggyborunkat annyira pozitívan fogadta a piac, hogy úgy döntöttünk, megpróbálkozunk nagyobb mennyiségekkel. Mára a gyümölcsborok területén piacvezetővé váltunk Magyarországon, de készítünk pálinkát, gyümölcslevet és fagyasztott gyümölcsöt is. Egyelőre a termés alig 20%-át dolgozzuk fel, de szeretnénk, ha ez az arány megváltozna a jövőben, és a kertjeink gyümölcsét gyümölcsléként, szörpként, lekvárként értékesíthetnénk itt helyben.

Szívesen látjuk a vendégeket, örülünk, ha valaki megkóstolja a borainkat, megnézi a pincénket, és eltölt a falunkban néhány szép napot. Hiszünk az összefogás erejében, és bízunk abban, hogy komplex programot nyújthatunk azoknak, akik idelátogatnak. Rengeteg a visszatérő vendégünk, és reméljük, hogy évről évre többen lesznek. Az elfogultságunk természetes, de higgyék el, Palkonya megérdemli a figyelmet.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Megkezdődött a nevezés a Palkonyai dűlőfutásra

Fuss gyönyörű helyeken! 2017-ben is vár rád III. Palkonyai Dűlőfutás versenyünk! Próbáld ki magad terepen: a szőlő hegyen, a katlanban, szőlőtőkék között. Érezd a ritmust! Hogy mit tartogatunk még a versenyen? Tekintsd meg a filmünket és nevezz minél előbb.

Bor és Szarvasgomba, az elhatározás éve

Forrás: Hárságyi pince

2016-ban kezdtünk el igazán a szarvasgombával foglalkoznia bor mellett. Pincénk így két profilt tudhat magáénak a szarvasgomba keresés és -értékesítés, valamint a borkészítés és -értékesítés. Mindkét terület rajongói vagyunk.

A borkészítést több mint 10 éve foglalkoztatja családunkat, kisebb nagyobb lendülettel, örömmel és csalódással, elismeréssel és megvezetéssel vagyunk jelen a villányi borvidéken. A boraink ízvilága, stílusa tükrözi a mi gondolkodásunkat. Ám ma már szinte minden bokorban található egy borászat, pince és olyan technikai előnnyel (felszereltség, körülmények) indulnak, amit mi nehezen tudunk megvalósítani, versenybe pedig végképp nem tudunk szállni. Éppen ezért két dolgot határoztunk el: visszalépünk és megmaradunk a kis palkonyai pince, nem törünk babérokra a különböző kereskedőknél, nem akarunk a bolti polcról levehető bor lenni (egy a millió között). Szeretnénk a pincénkben értékesíteni, találkozni az emberekkel, beszélgetni velük, kölcsönösen megismerni egymást. Ezt biztosítja a két vendégházunk, ahol meg tudnak szállni a vendégek, valamint az a sokszínű helyi programkínálat, amit a palkonyai pincékkel, vállalkozókkal és a Palkonya Turisztikai Egyesület szervez, levezényel (az Egyesület elnökségét Szilvi vállalta, ami sok szervezéssel, odafigyeléssel vagyis pluszmunkával jár részünkről).

A másik “szerelmünk” a szarvasgomba lett. Ennek oka családunk természetszeretete, Balázs erdőjáró tapasztalata és imádata valamint a természet iránti alázat. A szarvasgomba egy izgalmas növény, összetett a keresése, hiszen nemcsak az erdőt kell ismerni, de a kutyával is harmóniába kell lenni és amúgy pedig melós és időigényes egy művelet. A szarvasgombáról itt most nem írok, lent a Pécsiborozóban megjelent cikkben sok info van róla. A mi célunk, hogy a bor és szarvasgomba tematikában újat tudjunk mutatni a Borvidéken és az országban is. Kóstolókat szervezünk séfekkel karöltve komponálunk és ismertetjük meg ezt a fűszert. Borkóstolóinkon is kínálunk gombát és próbáljuk az emberek szemléletét formálni, hiszen mindenkinek az jut először eszébe, hogy -drága, különleges- pedig itt van a közelünkben, elérhető távolságban, ha akarjuk helyi termékként is felfogható. A kóstoltatás mellet értékesítünk is éttermeknek, viszonteladóknak, magánembereknek is. A legfontosabb jövőbeli célunk, hogy kiépült vevő körünk legyen.

2016 eseményei:

-HúSVÉTen a Várvizi Péter séf (Larus étterem) komponált szarvasgombás finomságokat a Hárságyi Pincénél

– nyáron a fesztiválok idején pincénknél szarvasgombás vajas, vagy sajtkrémes lepényt lehetett kóstolni rukkolával

– nyár végén kísérleteztünk ki Kozma Szabolcs séffel és sajtkészítő mesterrel egy szarvasgombás sajtot

– novemberben az Ebner Pincével, Stoff Csaba séffel szerveztünk szarvasgomba vacsorát

– novemberben elkészítettünk egy kutatást egy pályázathoz. A pályázat eredményét még várjuk, de a kutatásról itt olvashattok: Piackutatás eredménye

-Pécsi borozóban megjelent rólunk egy cikk

-november 25. 5 fős lett családunk, megszületett Soma kisfiúnk

-januárban a PalKonyha szervezésével Ruprecht séffel (Chianti étterem)szarvasgomba vacsora Hárságyi borokkal

Tehát 2017-re egy olyan pince szeretnénk lenni ahol a borok mellett izgalmas szarvasgombás ételeket kínálunk, szállással, reggelivel, élményekkel.

arrow_upward