Cifra egy hétvége van a faluban!

Palkonya divatba jött…

Palkonya divatba jött – A villányi borvidék egyik legszebb településén jártunk

Szerző: Palágyi Edit

MINDENKI TEGEZŐDIK Palkonyán, a villányi borvidék egyik legszebb településén. A gasztrofalu polgármestere fagylaltban utazik, a Palkonyhában pedig helyi alapanyagokból készülnek a fogások. Élményben gondolkodnak. Egy-egy alkalommal több ezer vendég népesíti be a pincefalut, s emelik poharukat e remek ötletre.
„Elnézést, késtünk húsz percet, pedig nagyon igyekeztünk” – szabadkozunk, miután megérkezünk Palkonyára. „Innen nem lehet elkésni. Lassulj be, itt ez a hivatalos köszöntés” – felel Pauli Zoltán, a Palkonyha és Fecskeház Fogadó tulajdonosa, és megnyugtatásul gyöngyöző villányi bort tölt a poharakba. Arra buzdít, kezdjünk bele az össznépi fékezésbe, majd eltűnik a konyhában, ahonnan hamarosan vargányaillat kúszik elő.
A pincesoráról is híres Palkonya mára gasztrofalu lett. Az ötletgazdák a bevásárlóközpontok kényelméhez szokott helybelieket próbálják visszaszoktatni a hagyományos, természet közeli önellátó gazdálkodásra. Van már közösségi Herbárium, ahol bárki szedhet a fűszernövényekből, és lesz termelői piacuk meg kis pékségük is. „Sok világlátott ember itt találja meg a nyugalmát. Aki ideköltözik, először gyüttmentnek számít, aztán, ha tíz évet lehúz, betolakodóvá léphet elő” – tréfálkozik Zoltán. Művészek, diplomás emberek és „csodabogarak” is új otthonra találtak itt.
A nyugalmas vidéki élet vonzotta ide Pécsről Rechnitzer Szilviát és férjét, Hárságyi Balázst. Három gyermeket nevelnek, a legkisebb, Soma még az édesanyja öléből figyeli a pincéjükben sillerrel koccintó vendégeket. A házaspár komótosan építkezett, vendégházzal kezdték, majd vásároltak szőlőterületet és pincéket. Balázs kitanulta a borászmesterséget, a Hárságyi Pincészetben szándéka szerint őszinte borokat készít.

„Élményben gondolkodunk, és nem termékben, hiszen a bor élvezetet jelent. A palackjainkat elsősorban helyben szeretnénk értékesíteni, ezért is szervezünk eseményeket” – magyarázza Szilvia, aki végzettsége szerint közgazdász, s ő a helyi turisztikai egyesület elnöke. Mára felhagytak a szőlőműveléssel, és érdekes vállalkozásba fogtak, ez a legújabb szerelem. Idén telepítettek 1500 tő nyári fekete szarvasgombát, de a termésre négy évet kell várniuk. Készítettek már bort is, az illatos és értékes gombához illőt, és sajtot is. Kutyájukkal, Szálkával az erdőségekben eddig is lelkesen vadászták az aranyáron kapható szarvasgombát, de a lelőhelyekről hiába faggatóznék, titokban tartják.

Lakodalomra gyülekezik a násznép a Mokos Családi Pincészetben, először egy rózsaszín ruhás koszorúslányba botlunk, amikor megérkezünk.

A 300 hektáros birtok alapjait az édesapja rakta le, évente 75-80 ezer palack bort készítenek, tudjuk meg Mokos Balázstól, aki borász. Újabban egyre népszerűbbek a gyümölcsboraik is, melyek a saját ültetvényeik terméséből készülnek, mégpedig klasszikus technológiával, akár a hegy leve. Palackoztak például olyan meggybort, amely tölgyfa hordóban érett, így füstös ízt kapott, de izgalmas az eper és őszibarack társításából született cuvée is. Bátran kísérletezhetnek, a 70 hektáros gyümölcsösükben megterem minden, többek közt meggy, szilva, kajszi, körte, alma. A pincészetet egy felhagyott bánya udvarában építették fel, és olyan rendezvényközpontot teremtettek, amely egy nagyvárosban is megállná a helyét. A színházterükben 360 hely várja a nézőket – így ha Palkonya összes lakója eljönne csecsemőtől az aggastyánig, akkor is maradnának üres székek.

Sikerült-e megszólítaniuk a betelepülőknek a gazdálkodó helybelieket? Nagypál József és felesége, Jutka évtizedek óta itt élnek, ők szállítják a Palkonyhára a tejet meg a házi túrót. Ötven magyar tarka tehenük van félrideg tartásban, s nevelnek húsmarhákat is, a takarmányt maguk termelik a saját földjükön, illetve bérelt területen. A jószágok épp lucernaszénát ropogtattak, amikor ott jártunk. Friss házi tejért újabban akár Pécsről is kijönnek ide vevők, mesélik, az emberek már nem sajnálják a fáradságot, ha látják, honnan származik az élelmiszer, ami az asztalukra kerül. Egyre kelendőbb itt is, ami természetes. A turisták is betérnek a jó minőségű tejért, de Nagypálék akkor sem sértődnek meg, ha a városi gyerekek azért kéredzkednek be a portára, hogy megnézzék a bocikat.

Berti, a polgi – a helybeliek csak így nevezik maguk közt a nagyjából három és fél száz lelkes baranyai falu első emberét. Józanul tervezett akkor is, amikor 2014-ben megválasztották, és nagyzoló ígéretek helyett kijelentette: nincs kolbászból – azaz pontosítsunk, stifolderből – a kerítés. Beck Engelbert családjában generációk óta öröklődik e keresztnév.

A nagyszüleit mint németeket kitelepítették a közeli Vókányból, ahol felmenőik 1772 óta éltek – ez máig fájó emlék. Maga 19 évesen tanulni tért vissza, azért is, hogy svábként hű legyen Magyarországhoz. A hivatalos végzettsége mentőápoló. A gasztrofalu vezetőjeként azonban kiötlötte, hogy a csodálatos házi tejből és az itt termő gyümölcsökből remek fagylaltot lehetne készíteni. Itt hagyott hát csapotpapot, és elment egy hónapra Bolognába, a jeges desszertek fővárosába, hogy kitanulja Bagaméri mesterségét. Engelbert a málna-, sóskaramell- vagy meggyespite-ízű fagylaltját tényleg maga méri, de szigorúan tálkába, és sosem tölcsérbe, hiszen azt mondja, nem ostyával akar jóllakatni.

„Egy kis község polgármestereként szerencsés vagyok, hogy nem azt látom, egyre kevesebben vagyunk, és egyre több ház dől össze.
Hozzánk jönnek az ideköltözők, veszik a házakat. Igaz, emiatt aztán dupla annyiba kerülnek az ingatlanok, mint a szomszédos falvakban, ahol már 4-5 millióért kapni felújításra szoruló parasztházat. Mindez azért nagy szó, mert a tősgyökeres svábok leszármazottai, akik a szüleiktől megtanultak németül, rég elmentek, hogy nyelvtudásukkal Németországban vagy Ausztriában vállaljanak munkát. Legfeljebb nyaralni jönnek haza. A 40-50 éves korosztály vette a kalapját, ezért lehetetlen nálunk szakemberhez jutni” – mondja Beck Engelbert.

A vendégháza tetején napelemek sorakoznak, a falu előnyben részesíti a zöldmegoldásokat. Az itt pihenőknek kivételes kilátásban lehet részük, az 5,5 hektáros területen sétálva ellátni egészen a pécsi tévétoronyig. Nyári éjszakákon csillagot is választhatnak a vendégek, itt nem zavarja fényszennyezés az égbolt látványát.

Száznál több szálláshely akad a településen, de a Zimmer Feri-stílus már nem nyerő. Azzal nem lehet vendéget idecsalogatni, hogy kiadunk egy üres szobát, amit berendeztünk a nagymama bútorával, magyarázza a polgármester. Nem akarnak versenyt futni a „nagy testvérrel”, Villánnyal. A tősgyökeres palkonyaiak legtöbbje „lágy turizmust” látna szívesen itt, nem akarnak skanzenné válni, s nézni, ahogy a sátoros ünnepeken többezres tömeg hömpölyög az egyetlen utcán. Azt szeretnék, ha elcsendesedni, tücsökciripelést hallgatni jönnének a turisták.

Palkonya azonban divatba jött, nincs mit tenni. Egyre többen vágynak rá, hogy itt mondhassák ki a boldogító igent, egy évben kéttucatnyi esküvőt is rendeznek. A falu fölött épült kis kápolna lépcsőjén is egy lámpalázas menyasszony üldögélt, mikor ott jártunk. A vőlegény pedig nekidurálta magát, hogy lekaszálja a füvet a másnapi szertartás helyszínén. Amikor végül visszatértünk elbúcsúzni, Palkonyha ura, Pauli Zoltán éppen motorra szállt, hogy tegyen egy kört a naplementében a szőlőhegyek között. Úgy látszik, a lassulásba belefér néha egy kis száguldás.

PALÁGYI EDIT RIPORTJA

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI

Kubalibre koncert a Pünkösdi hétvégén!

Hárságyi pince és a Zsirai pince jóvoltából fellép a pécsi Kubalibre zenekar a Pünkösdi Nyitott pincék szombatján a Palkonya Plusz napon.
Igazi szókimondó, zúzós zenekar alterock hangzással. A zene mellé a Hárságyi és a Zsirai pince borait javasoljuk.
“A Kubalibre egy Földi zenekar, tagjai emberi lények, két lábon járnak és kezeikkel nanotechnológiával készült komputereket vezérelnek, ahogy az normális primitív társadalmukban. Legfontosabb tulajdonságuk, hogy elégedettek. Jó érzés a közelükben lenni és hallgatni, ahogyan elektromos eszközeikkel hanghullámokat állítanak elő.”

június 3. 18:00
helyszín: Hárságyi Rosé Kisszinpad

Palkonya a Villányi Borvidék gasztrofaluja

Nagy sikerrel, csodálatos tavaszi időben zajlott a Stílusos Vidéki Éttermiség szezon nyitó közönség találkozója Palkonyán. A nagy sikerű eseményt követően a falu az egész éves rendkívül színes gasztronómiai kínálatának köszönhetően immár a Villányi Borvidék gasztrofalujaként várja a kulináris kalandok kedvelőit.

A varázslatos hangulatról meséljenek inkább a képek!

 

Palkonyai arcok: Hárságyi Balázs és Szilvi

Szilvia: A kilencvenes évek végén, amikor még Fenyvesi Zsolt, vagy ahogyan mindenki ismeri, Suta a palkonyai halastavaknál dolgozott, gyakran jártunk ide pihenni. Akkoriban Budapesten éltünk, és mindketten menedzserként dolgoztunk, jól esett megérkezni a faluba, ahol teljes volt a nyugalom. Addig mondogattuk, hogy jó lenne kiszállni a mókuskerékből, míg 2002-ben végre rászántuk magunkat a nagy lépésre: vettünk egy házat Palkonyán.

Balázs: Akkor még szinte alig volt vendégház a faluban, de nagyon befogadónak bizonyult a közeg. Becker Leonóra volt a polgármester, aki rengeteget tett a településért. Én úgy láttam, hogy a célja elsősorban nem a falu életének felpezsdítése, sokkal inkább a meglévő értékek konzerválása volt, azon dolgozott, hogy a pincesort és a régi épületeket eredeti állapotukban megtartsa. Ebből a célból létrehozott egy műemlékvédelmi programot, és mindannyian hálásak lehetünk neki, hogy ezt végigvitte.

Szilvia: Éreztük, hogy Palkonyában rengeteg lehetőség rejlik. Az idősebbik Haraszti házaspárral jó barátságba kerültünk, hozzájuk jártunk borozgatni, beszélgetni, aztán szép lassan megismertünk mindenkit. Rengeteg segítséget kaptunk a helybeliektől, elmagyarázták, mit hová ültessünk a kertben, mit hol érdemes beszerezni. Lépésről lépésre váltunk igazi palkonyai lakosokká.

Balázs: Elhatároztuk, hogy egy kicsit felpezsdítjük az életet magunk körül.  A vendéglátás, a turizmus szép lassan fejlődésnek indult a településen, vettünk két ingatlant, és 2004-ben megnyitottuk a Borvirág vendégházat, amit később a Parázs követett. Az első borunkat is 2004-ben palackoztuk, igaz, akkor még vásárolt szőlőből.  2006-ban nagy megtiszteltetés ért: Palkonya lakossága felkért, hogy legyek polgármester. A feladatot egy ciklusra vállaltam. Elég munkás időszak volt, az általános tennivalók mellett rengeteg programot szerveztünk, és ekkor láttuk vendégül az Európa Kulturális Faluja programban szereplő falvak képviselőit is. Szerencsére nem voltam magamra hagyva, Szilvi mellettem állt, és a falu lakói is mindenben támogattak.

Szilvia: Azt a sok segítséget, amit ideköltözésünkkor a falutól kaptunk, igyekeztünk marketingmunkával viszonozni. Megkérdeztük a lakosokat, mit szeretnének, mire vágynak, mit gondolnak a település jövőjéről, és a felmérés eredményét beépítettük az általunk elkészített stratégiai tervbe.  Fantasztikus volt a helyiek aktivitása. Nóra képviselő maradt, és a Villány-Siklósi Borút Egyesület elnökeként továbbra is segítette a munkánkat.

Balázs: Nagyon jó érzéssel gondolok vissza ezekre az évekre. Az általunk szervezett programokra természetesen jöttek a barátaink, akik közül többen beleszerettek a faluba, és néhány hónapon belül házat vettek Palkonyán. Szerettünk volna saját szőlőültetvényt, meg is vásároltuk, de be kellett látnunk, hogy a gyerekek és a munkánk mellett nem marad rá elég idő, ahhoz pedig túl szép és értékes az a terület, hogy hagyjuk parlagon heverni. A Mokos Pince vette meg tőlünk, jó kezekbe került az ültetvény, mi pedig folytatjuk a borkészítést, ahogyan kezdtük, vásárolt szőlőből.

Szilvia: Három gyereket nevelünk, a két nagyobb már Pécsre jár iskolába, a legkisebb azonban még csak néhány hónapos, most ő tölti ki a mindennapjaimat. A gyerekek nagyon szeretik Palkonyát, ami nem is csoda, mert itt egészen szabadok lehetnek. Kicsi koruktól eljártak Major Judithoz rajzolni, aki fantasztikus szeretettel és türelemmel tanította őket, és nemcsak ügyesebbek lettek, de a látásmódjuk is nagyon sokat gazdagodott.

Balázs: Valahogy ösztönösen éreztem, hogy lennie kell a környéken szarvasgombának, és nagyon örültem, amikor ráakadtam az élőhelyére. Ma már a szarvasgomba gyűjtése és termesztése az új szerelmem. Most még nincs sok belőle, így a „Palkonyai szarvasgomba” márkanév majd akkor válik igazán értelmezhetővé, ha elkészül az ültetvény. Egyelőre annyi van, amennyi a mi kis vendéglátásunkhoz elég, de a komolyabb kereskedelemre még várni kell.

Szilvia: Palkonya csodálatos hely, szeretünk itt élni, és nagyon szívesen látjuk a vendégeket. Továbbra is dolgozunk a turizmus fellendítésén, de most már mások a léptékek, mint kezdetben voltak. Sok embert vonzó, izgalmas és különleges rendezvényeket szeretnénk szervezni, és ennek érdekében létre is hoztunk egy egyesületet a településen. Az a célunk, hogy Palkonya minden termékét itt helyben adjuk el, hiszen ha jó, amit kínálunk, nincs szükség kereskedőkre.

Balázs: A családunk anyagi biztonságát a jövőben három pillérre helyezzük, és bízunk benne, hogy a vendégházakból, a borból és a szarvasgombából származó bevétel elég lesz arra, hogy kényelmesen megéljünk belőle. A budapesti életünket végleg feladtunk, és Pécshez ugyan kötődünk, de a hétköznapjainkat alapvetően ez a falu határozza meg.

Szilvia: Már nagyon várjuk a tavaszi nagy rendezvényeket, mindjárt itt a Húsvét, aztán a Hú!SVÉT+Sweet, amit pedig az én saját „gyerekem”, a Palkonyai Dűlőfutás követ. Ha végignézünk a falun, azt látjuk, hogy nem dolgoztunk hiába, épül, szépül, fejlődik Palkonya, a turisták szívesen jönnek hozzánk, mi pedig, akik itt élünk, megtaláljuk az örömünket ebben az életformában.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: Harasztiak, avagy a Ferkó és a Möszi

Haraszti Ferenc és Harasztiné Bóka Lilla

Ferenc: Már a nagyszüleim is Palkonyán éltek, én is itt nőttem fel, és soha nem is vágyódtam el innen. A városi élet, a nyüzsgés távol áll tőlem, de másik faluba se költöznék szívesen. Gyerekkoromban dísznövénykertész akartam lenni, volt is egy hatalmas kaktuszgyűjteményem, amire nagyon büszke voltam. Úgy tízéves lehettem, amikor valahogy beszabadultak a csirkék, és az összes kaktuszt lelegelték. Szertefoszlott minden álmom.

Lilla: Én viszont mindig szobafestő szerettem volna lenni, de anyukám azt mondta, az nem lányoknak való, így lett belőlem dísznövénykertész. Tizenhat éve egy környékbeli diszkóban ismertem meg Ferit. A házasságkötésünk után egyetlen percig sem volt kérdés, hogy Palkonyán telepszünk le. Apósoméktól kaptunk egy házat, amit felújítottunk, csinosítgattunk. A földszinten üzemeltetjük a helyi boltot, mi pedig az emeleten élünk. Igazi falusi asszonyként én vagyok az utak királynője, de Pécsre már nem szívesen merészkedem be autóval, zavar a forgalom.

Feri: A Palkonya-Pécs közötti buszjáraton dolgozom sofőrként, szinte minden utast névről ismerek. A nagyapám is buszozott, én húszévesen kezdtem. Minden hónapban három hetet töltök a volán mögött, a maradék időmet pedig a Haraszti Pincészetnek szentelem, egy ideje már én vagyok a családi pincészetünk borásza.

Lilla: Anyósom viszi a falu egyetlen boltját, de sokszor elkél a segítség, olyankor én állok a pult mögé. Nálunk aztán tényleg mindent lehet kapni, és ami nincs, azt is beszerezzük néhány nap alatt. Van egy sor olyan cikkünk, amit kifejezetten egyetlen vevő miatt tartunk. A nyitva tartás mobil, aki tudja a telefonszámomat, és tényleg fontos dolog hiányzik, este 11-kor is felhívhat. Ha a gyereknek tej kell, azonnal ugrunk, de az ötödik sör miatt egy kicsit össze szoktam vonni a szemöldökömet.

Feri: Ahogy mondani szokás, beleszülettem a borba. A szüleim dolgoztak, én pedig mentem nagyapámmal a szőlőbe. Úgy tanultam meg a szőlőművelést, hogy észre se vettem, a borkészítést pedig édesapámtól lestem el a pincében. Édesapám nagyon jó bort készített, rájöttünk, hogy érdemes ezzel komolyabban foglalkozni. A meglévők mellé telepítettünk néhány prémium fajtát, és bő évtizede elkezdtük a palackozást is. Jelenleg 4 hektáron gazdálkodunk, és van még egy másfél hektáros, szép, déli lejtésű területünk, ahová szintén prémium fajtákat szeretnék telepíteni.

Lilla: Egyre több vendég érkezik hozzánk bort kóstolni, általában őket is én fogadom. Szerencsés természetem van, mindenkivel gyorsan megtalálom a hangot, jól szokták érezni magukat a pincénkben az emberek. Tervezzük a vendéglátás bővítését, beadtunk egy fejlesztési pályázatot, most várjuk az eredményt. Ha megítélik a támogatást, el is kezdjük az építkezést.

Feri: Egyelőre 20.000 palack borunk van évente, aminek a 80%-a itt helyben fogy el. Szállítunk persze pécsi, budapesti vinotékákba, sőt, egy kereskedő barátom segítségével még Kínába is, de én a helyben értékesítésben hiszek a legjobban.

Lilla: Ha bővül a vendéglátás, ételt is kínálunk majd a borok mellé. Az az elvem, hogy komoly húsokhoz csak férfi nyúlhat, úgyhogy Feri főz majd, én pedig a borokat mutatom be a vendégeknek. Két fiunk van, Bence és Vince az egyikük tíz, a másikuk hétéves. Vince azt mondta, borász lesz, farmer és vadász. Le se lehet szedni a traktorról, imád velünk jönni a szőlőbe. Úgy tűnik, lesz majd, aki továbbviszi, amit mi felépítünk.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai fényfestő műhely

A Palkonyai Fényfestő Műhely mottója: „Palkonyai művész fiatalok kibontakozása egy üveglapra” Palkonyai fiatalokból álló alkotóműhely, akik más megvilágításba szeretnék látni a világot.
Éppen ezért fénnyel festik be Palkonya épített és természetes környezeti elemeit, mely során új megvilágításban láttatják a jól ismert környezetüket. A fiatalok különböző motívumokat festenek üveglapra, majd írásvetítő segítségével vetítik ki.
A Műhelyben sok száz üveglap készült és a palkonyai rendezvényeken világítják meg a rendezvény helyszíneket, mint az országos műemléki pincesort, Szt. Erzsébet templomot, Malom parkot. Az elmúlt időszakban azonban már a környéken is kaptak felkérést rendezvényeken való fényfestésre, mint a Gere Jazz Fesztivál vagy a Villányi
Rendezvénytér “Péntek akkor Villány” koncertjeire. Olyan új szemléletet mutat a Műhely mely kis falvakban nagyon ritka, nemcsak a fiatal közösség kovácsolódik össze, de az alkotó folyamat egy egészséges életérzést ad, és megtartja a fiatalokat a falunkba. A faluban működő gyermek rajzszakkörbe jártak jellemzően a fiatalok, majd azt kinőve egy új, modern, egyedi szemléletű és eszközrendszerű kifejezés formát választottak. Így a rendezvényeken mint a Nyitott Pince rendezvény sorozaton is egyedi megvilágítást kapnak a helyiek és a Palkonyára látogató turisták.

Palkonyai arcok: Berti, a polgi (Beck Engelbert)

A családunkban három generáció óta minden elsőszülött fiúgyerek neve Engelbert. Nagyon szeretem, de bevallom, hogy pizzát rendelni nem könnyű ezzel a névvel. 2014 októbere óta vagyok Palkonya polgármestere.
A nagyszüleim a kitelepítés során kerültek Vókányból Németországba, sok rokonom Pécsett él ma is. Én Pécsett születtem, de mindig bennem volt, hogy a kitelepítéskor a családon esett sebet valahogyan nekem kellene begyógyítanom. Érettségi után, tizenkilenc évesen, nyelvtudás nélkül jöttem el először Magyarországra. Szép lassan megtanultam a nyelvet, bár az írás-olvasás a mai napig nehézséget okoz.

Nagyon kalandos úton keveredtem Palkonyára. Németországban egy barátom felvetette, vajon lenne-e a zöldenergiára Magyarországon kereslet. Érdekes volt a kérdés. Eljöttünk, feltérképeztük a környéket, és találtunk is egy helyet, ahová lehetett volna naperőművet telepíteni. A részletek miatt találkoznom kellett Magyarbóly polgármesterével. Szüret után voltunk éppen, ő azt mondta, ilyenkor semmire nincs ideje, de ha elmegyek vele az anyósa palkonyai pincéjébe, ott beszélgethetünk, amíg ő fejti a bort. Akkor voltam először a faluban, és annyira megtetszett, hogy azonnal venni akartam egy telket. Érdeklődtem a magyarbólyi polgármesternél, aki ezt tanácsolta: „Ha elindulsz haza, a falu szélén látsz majd egy fehér műanyag széket, azon ül egy bácsi, neki van egy eladó telke, azt vedd meg.” Mint a mesében. Tényleg így is volt. Elég gyorsan megegyeztünk, a családom azonban nem akart ideköltözni, így a telket befüvesítettem, és építettem rá egy kis vendégházat. Jöttek is az emberek a faluból, a csudájára jártak a kertnek, mert nem akarták elhinni, hogy valaki direkt fűmagot vet.

Nem könnyű ám Palkonyán polgármesternek lenni. Ez a kis falu nem úgy viselkedik, mint egy normális kis falu. Mi folyton tele vagyunk ötletekkel, túl sok az egy főre eső diploma, annyi ész tornyosul itt, hogy időnként mi magunk is nehezen bírjuk el. Ez a hihetetlen energia néha felrobbantja a közigazgatási kereteket, ami persze nagyon jó, de a hivatali bürokrácia sajnos gyakran útját állja a teremtő erőnek.

Minden, amink van, egy kis falu nyugalmas életére elég, de arra már nem, hogy egy-egy hétvégén megjelenjen itt ötezer ember. Létrehoztunk egy nonprofit turisztikai egyesületet, és így próbáljuk a folyamatokat kiemelni a bürokratikus viszonyok közül, hogy a teremtő erő működni tudjon.

Hogy a következő ciklusban mi lesz, nem tudom. Az se biztos, hogy kell majd ide polgármester, mert egy ekkora települést önállóan működtetni nem gazdaságos. Erősen tartok attól, hogy a jelenlegi szabadságot és önállóságot nem élvezhetjük már sokáig.
Ha nem leszek polgármester, akkor se szakadok el Palkonyától. Egy ideje a fagylaltkészítés a szenvedélyem, és a helyi gyümölcsöknél jobb alapanyagot el se tudok képzelni. Ebben látom a jövőt. Remélem, sokan ellátogatnak majd hozzánk, hogy élvezzék a vendégházunk nyugalmát, és hogy megkóstolják a fagylaltomat.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: Ottmár Eleonóra

Tíz éve élek Palkonyán, és erről legfőképpen Lakner Tamás, a Bartók Béla Férfikar karnagya tehet.  Eljöttünk ugyanis a testvéremmel és a barátaimmal egy pécsi bordalfesztiválra, és a Bartók Béla Férfikar Palkonyán lépett fel. Soha nem jártam itt korábban, de azonnal beleszerettem a faluba. Öt perc se kellett hozzá, és már tudtam, hogy ide fogok költözni.

Kalandos utat jártam be. A szüleim a háború után Németországban éltek, én még ott születtem, de 1948-ban kivándorolt a családunk Venezuelába. A másik két testvérem már ott látta meg a napvilágot. Fantasztikus volt a táj, gyönyörű az ország, kereken ötven évet éltem ott. Honvágyam ugyan nincs, a gyökereim itt vannak, de az örök nyár, a tenger és a tengeri hal ma is hiányzik. Magyar iskolába nem jártunk, de a nyelvet megőriztük, otthon csak magyarul beszéltünk, és az ottani magyar közösség rendkívül összetartó volt. Sokan kérdezik, miért jöttem haza. Akkor költöztünk vissza Magyarországra, amikor a lányom tinédzserkorba lépett. Nem akartam, hogy beleolvadjon a venezuelai tengerbe. A közbiztonság is romlott, voltak városrészek, amiket először csak sötétedés után, aztán már napközben sem volt ajánlatos megközelíteni. Öt évvel ezelőttig rendszeresen visszajártam, de ma már én sem érzem ott biztonságban magam.

Budapesten telepedtünk le, a lányom a mai napig ott lakik, imádja azt a várost. Mint mondtam, számomra Palkonya szerelem volt első látásra, egy héttel az után a bizonyos koncert után újra eljöttünk, bementünk a Hárságyi Pincébe bort kóstolni, és kérdeztük, tudnak-e eladó házat a faluban. Rövid idő alatt megtaláltuk a megfelelő ingatlant, azóta is ott lakom, és egy kicsivel később a húgom, Judit is ideköltözött. Egy ház van közöttünk.
Azt imádom ebben a faluban legjobban, hogy itt nincs titok. Van, akit ez zavar, de én kifejezetten szeretem. Csak bemegyek a boltba, és azonnal tudok mindent. Tévém nincs, ez a legfőbb hírcsatornám, meg az internet, mert anélkül ma már nem élhet az ember.
A vidámságot és a pozitív gondolkodást Dél-Amerikából hoztam magammal, és egyedül azt sajnálom, hogy nem vagyok 30 évvel fiatalabb. Hat nyelven beszélek. A magyar az adott, a spanyol az anyanyelvem, amellé könnyen jött a francia és az olasz, a német és az angol pedig kellett a munkához, mert sokáig légitársaságnál dolgoztam. A repülés ma is hiányzik egy kicsit.

A tavasz a kedvenc időszakom, amikor csicseregnek a madarak, és minden zöldbe borul. Dolgozgatok a veteményesemben, gondozom a virágaimat, és hétvégenként kinyitom a kis butikomat, ahol saját készítésű szörpöket, süteményeket és lekvárokat árulok. Jó időben sokan jönnek, és jó látni, hogy a fiatalok kifejezetten szeretik ezt a falusi romantikát. Van egy vendégszobám is, ahol szívesen fogadok vendégeket.

Szép időben Palkonya maga a paradicsom. Jókat szoktam mosolyogni, mert a vendégek mindig komoly tervekkel érkeznek, hogy ide is elmennek, meg azt is megnézik, aztán csak üldögélnek a kertben, borozgatnak, nézik a kilátást, és eszük ágában sincs elmenni innen. Igazuk is van. Napfény, virágillat, jó borok, jó ételek. Egy végigdolgozott hét után nincs ennél jobb program.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Palkonyai arcok: Mokos Péter

Apai ágon a szomszéd településről, Villánykövesdről származunk, de édesapám mindig úgy érezte, Palkonya nyitottabb, együttműködőbb, ezért itt indított vállalkozást. Kitisztította és felújította a meglehetősen rossz állapotban lévő halastavakat, aztán gyümölcsöst, majd szőlőt telepített, és 2010-ben megkezdte a pince építését.

A pince régi álom volt, édesapám már Palkonya 2004-es rendezési tervében feltüntette. Két év alatt épült fel, szinte kinőtt a földből, a 2012-es szüretkor már ott dolgoztuk fel a szőlőt. Én közgazdász vagyok, Budapesten éltem, de amikor beindult a borászat, a feleségemmel együtt úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk. Ő egy villánykövesdi szállodát vezet, én pedig a Mokos Pince ügyeit intézem. Marci fiunk hét hónapos, most eléggé körülötte forog a világ.

A Mokos Pince új épületében nemcsak a borkészítéshez szükséges technikai eszközök kaptak helyet, van egy jól felszerelt, 360 fős színházterem is a falak között. Édesapánk álma volt. Mi a testvéreimmel úgy gondoltuk, túlságosan is bátor vállalkozás ez egy ekkora településen, aggódtunk, hogy nem fogjuk tudni kihasználni, megtölteni, de neki lett igaza. A színházi előadások ugyan nem túl gyakoriak nálunk, de esküvőkre, céges rendezvényekre szinte egy évre előre lefoglalták már az összes hétvégét.

A munkában a családunk minden tagja részt vesz, és negyven környékbeli embert foglalkoztatunk rendszeresen. A húgom a rendezvényekkel, az öcsém a borok értékesítésével foglalkozik, én felelek a borkészítésért, az édesapánk pedig továbbra is a mezőgazdasági ügyeket intézi. Született innovátor, megállíthatatlan az új dolgok létrehozásában, a kommunikáció azonban nem erős oldala. Ő addig érzi jól magát, amíg a halakat eteti a tónál, vagy a borokkal bíbelődik a pincében, a beszélgetést, a borkóstolók megtartását azonban leginkább ránk hagyja, ezért a vendégek elsősorban velünk találkoznak.

A 15 hektárnyi szőlőültetvény mellett van 70 hektár gyümölcsösünk is itt Palkonyán, amelynek a terméséből szintén bort készítünk. Óvatosan indultunk, de az első meggyborunkat annyira pozitívan fogadta a piac, hogy úgy döntöttünk, megpróbálkozunk nagyobb mennyiségekkel. Mára a gyümölcsborok területén piacvezetővé váltunk Magyarországon, de készítünk pálinkát, gyümölcslevet és fagyasztott gyümölcsöt is. Egyelőre a termés alig 20%-át dolgozzuk fel, de szeretnénk, ha ez az arány megváltozna a jövőben, és a kertjeink gyümölcsét gyümölcsléként, szörpként, lekvárként értékesíthetnénk itt helyben.

Szívesen látjuk a vendégeket, örülünk, ha valaki megkóstolja a borainkat, megnézi a pincénket, és eltölt a falunkban néhány szép napot. Hiszünk az összefogás erejében, és bízunk abban, hogy komplex programot nyújthatunk azoknak, akik idelátogatnak. Rengeteg a visszatérő vendégünk, és reméljük, hogy évről évre többen lesznek. Az elfogultságunk természetes, de higgyék el, Palkonya megérdemli a figyelmet.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

arrow_upward