Palkonya megvár!

Kedves Látogatóink!

A jelenlegi koronavírus-járvány miatt Palkonya nem fogad látogatókat, márciusi, áprilisi programjainkat lemondtuk, elhalasztottuk. Higgyétek el nekünk fáj a legjobban, hogy nem tudunk vendégeket fogadni, találkozni Veletek! De most mindenkinek a legjobb ha otthon marad. Programjainkat átszervezzük, készülünk arra, hogy újra viszont láthassunk Benneteket! Új időpontjainkról az Események oldalunkon tájékozódhatsz.

Hamarosan jelentkezünk híreinkkel. Addig is kövesd Facebook oldalunkat, ahol mindennap egy apró örömmel lepünk meg, ami a falunkban történik.  #apróörömökPalkonyán

Hamarosan újra találkozunk! Mindenkinek jó egészséget! #maradjotthon

Palkonya aktuális kiadványa

Lapozz bele a Palkonya összes szálláshelyét, pincéjét, vendéglátó egységét és látványosságait magában foglaló kiadványunkba. Még ma foglalj szállást nálunk a 2020-as évre!

 

Palkonya eseményei 2020

Ilyen volt a Hú!SVÉT extrákkal 2019 Palkonya Gasztrofaluban

Mindent beletettünk: szívünket-lelkünket, finom ételeket, csodálatos borokat, szórakoztatást és művészetet.  Nem véletlen a cím, ami egy gazdag tartalommal, meglepetésekkel, újdonságokkal teli programot jelez. Tesszük ezt egyrészt azért, mert ünnepelünk, hiszen ez az ötödik rendezvényünk, másrészt pedig köszönetet szeretnénk mondani nektek, hogy szeretitek Palkonyát és visszajártok hozzánk!

Sváb tájszoba látogatás

A faluban élő családok tárgyi örökségéből berendezett autentikus sváb szoba hitelesen mutatja be az egykori falusi élet részleteit. A kisbaba kortól egészen az idős korig használati tárgyakból berendezett szoba az itt lakó sváb közösség életéről tanúskodik. A szobát saját tárgyakból rendezték be a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai, így a szakvezetésen a saját életükről is mesélnek.

Kapcsolat: Deutschné Ili +36 30 858 6930

 

Egy nap a faluban (VIDEO)

“Lassulj be! Ez itt Palkonya” – ez az üzenet fogadja a Villányi borvidékre érkezőket. A látogatók bort, szarvasgombát és sajtot is fogyaszthatnak a vidéken. Az ECHO Tv ismét Palkonyán forgatott.

Palkonya ismét a vidéki gasztronómia fővárosa lehetett

Minden eddiginél több kiállítóval, de a szokásos családias hangulattal készült Palkonya az idei Hú!SVÉT rendezvényre április 14-15-én. A 15 palkonyai helyszínen több mint 40 kiállító várta a látogatókat.

A kínálat gazdagságát mutatja, hogy a Stílusos Vidéki Éttermiség tagéttermeitől kezdve, mint amilyen a balatonszemesi Kistücsök, a pannonhalmi Viator, vagy az encsi Anyukám Mondta mellett izgalmas, új pécsi éttermek, mint a Soul Kitchen, vagy a Balkán Bisztró is jelen voltak. Mi több, a Baranya megyei termelők is bemutatkozhattak portékáikkal.

Az éttermeken kívül borászatok, termelők, sörfőzdék színesítették a menüt, akik pedig kihasználnák a lehetőséget a saját képességeik csiszolására, ismereteik mélyítésére, azok gasztro workshopokra is regisztrálhattak.

A 0. napon rendezett jótékonysági borvacsora az éttermek példátlan összefogásával valósult meg: egymást segítve, csapatmunkában mutatkoztak be a különböző gasztronómiai műhelyek, mindenki hozva a saját konyhájára jellemző ízeket. A bevételt a fiatal szakácstanulók továbbképzésére fordítják. De itt nem volt vége a jótékonykodásnak, a népszerű gasztro-bloggerek pedig palkonyai gyermek táboroztatásra ajánlották fel a bevételüket, és izgalmas fogásokkal örvendeztették meg a látogatókat, nemkülönben pedig saját felületeiken, blogjaikon, közösségi médiaoldalaikon népszerűsítették az eseményt.

A teltházas workshopok fő témái a kovászos kenyér készítése, a fűszerismeret, a csodálatos szarvasgomba és az ellenállhatatlan macaron voltak, így a tanulni vágyó látogatók profiktól leshették el a szakmai fogásokat.

További képek itt.

Palkonya divatba jött…

Palkonya divatba jött – A villányi borvidék egyik legszebb településén jártunk

Szerző: Palágyi Edit

MINDENKI TEGEZŐDIK Palkonyán, a villányi borvidék egyik legszebb településén. A gasztrofalu polgármestere fagylaltban utazik, a Palkonyhában pedig helyi alapanyagokból készülnek a fogások. Élményben gondolkodnak. Egy-egy alkalommal több ezer vendég népesíti be a pincefalut, s emelik poharukat e remek ötletre.
„Elnézést, késtünk húsz percet, pedig nagyon igyekeztünk” – szabadkozunk, miután megérkezünk Palkonyára. „Innen nem lehet elkésni. Lassulj be, itt ez a hivatalos köszöntés” – felel Pauli Zoltán, a Palkonyha és Fecskeház Fogadó tulajdonosa, és megnyugtatásul gyöngyöző villányi bort tölt a poharakba. Arra buzdít, kezdjünk bele az össznépi fékezésbe, majd eltűnik a konyhában, ahonnan hamarosan vargányaillat kúszik elő.
A pincesoráról is híres Palkonya mára gasztrofalu lett. Az ötletgazdák a bevásárlóközpontok kényelméhez szokott helybelieket próbálják visszaszoktatni a hagyományos, természet közeli önellátó gazdálkodásra. Van már közösségi Herbárium, ahol bárki szedhet a fűszernövényekből, és lesz termelői piacuk meg kis pékségük is. „Sok világlátott ember itt találja meg a nyugalmát. Aki ideköltözik, először gyüttmentnek számít, aztán, ha tíz évet lehúz, betolakodóvá léphet elő” – tréfálkozik Zoltán. Művészek, diplomás emberek és „csodabogarak” is új otthonra találtak itt.
A nyugalmas vidéki élet vonzotta ide Pécsről Rechnitzer Szilviát és férjét, Hárságyi Balázst. Három gyermeket nevelnek, a legkisebb, Soma még az édesanyja öléből figyeli a pincéjükben sillerrel koccintó vendégeket. A házaspár komótosan építkezett, vendégházzal kezdték, majd vásároltak szőlőterületet és pincéket. Balázs kitanulta a borászmesterséget, a Hárságyi Pincészetben szándéka szerint őszinte borokat készít.

„Élményben gondolkodunk, és nem termékben, hiszen a bor élvezetet jelent. A palackjainkat elsősorban helyben szeretnénk értékesíteni, ezért is szervezünk eseményeket” – magyarázza Szilvia, aki végzettsége szerint közgazdász, s ő a helyi turisztikai egyesület elnöke. Mára felhagytak a szőlőműveléssel, és érdekes vállalkozásba fogtak, ez a legújabb szerelem. Idén telepítettek 1500 tő nyári fekete szarvasgombát, de a termésre négy évet kell várniuk. Készítettek már bort is, az illatos és értékes gombához illőt, és sajtot is. Kutyájukkal, Szálkával az erdőségekben eddig is lelkesen vadászták az aranyáron kapható szarvasgombát, de a lelőhelyekről hiába faggatóznék, titokban tartják.

Lakodalomra gyülekezik a násznép a Mokos Családi Pincészetben, először egy rózsaszín ruhás koszorúslányba botlunk, amikor megérkezünk.

A 300 hektáros birtok alapjait az édesapja rakta le, évente 75-80 ezer palack bort készítenek, tudjuk meg Mokos Balázstól, aki borász. Újabban egyre népszerűbbek a gyümölcsboraik is, melyek a saját ültetvényeik terméséből készülnek, mégpedig klasszikus technológiával, akár a hegy leve. Palackoztak például olyan meggybort, amely tölgyfa hordóban érett, így füstös ízt kapott, de izgalmas az eper és őszibarack társításából született cuvée is. Bátran kísérletezhetnek, a 70 hektáros gyümölcsösükben megterem minden, többek közt meggy, szilva, kajszi, körte, alma. A pincészetet egy felhagyott bánya udvarában építették fel, és olyan rendezvényközpontot teremtettek, amely egy nagyvárosban is megállná a helyét. A színházterükben 360 hely várja a nézőket – így ha Palkonya összes lakója eljönne csecsemőtől az aggastyánig, akkor is maradnának üres székek.

Sikerült-e megszólítaniuk a betelepülőknek a gazdálkodó helybelieket? Nagypál József és felesége, Jutka évtizedek óta itt élnek, ők szállítják a Palkonyhára a tejet meg a házi túrót. Ötven magyar tarka tehenük van félrideg tartásban, s nevelnek húsmarhákat is, a takarmányt maguk termelik a saját földjükön, illetve bérelt területen. A jószágok épp lucernaszénát ropogtattak, amikor ott jártunk. Friss házi tejért újabban akár Pécsről is kijönnek ide vevők, mesélik, az emberek már nem sajnálják a fáradságot, ha látják, honnan származik az élelmiszer, ami az asztalukra kerül. Egyre kelendőbb itt is, ami természetes. A turisták is betérnek a jó minőségű tejért, de Nagypálék akkor sem sértődnek meg, ha a városi gyerekek azért kéredzkednek be a portára, hogy megnézzék a bocikat.

Berti, a polgi – a helybeliek csak így nevezik maguk közt a nagyjából három és fél száz lelkes baranyai falu első emberét. Józanul tervezett akkor is, amikor 2014-ben megválasztották, és nagyzoló ígéretek helyett kijelentette: nincs kolbászból – azaz pontosítsunk, stifolderből – a kerítés. Beck Engelbert családjában generációk óta öröklődik e keresztnév.

A nagyszüleit mint németeket kitelepítették a közeli Vókányból, ahol felmenőik 1772 óta éltek – ez máig fájó emlék. Maga 19 évesen tanulni tért vissza, azért is, hogy svábként hű legyen Magyarországhoz. A hivatalos végzettsége mentőápoló. A gasztrofalu vezetőjeként azonban kiötlötte, hogy a csodálatos házi tejből és az itt termő gyümölcsökből remek fagylaltot lehetne készíteni. Itt hagyott hát csapotpapot, és elment egy hónapra Bolognába, a jeges desszertek fővárosába, hogy kitanulja Bagaméri mesterségét. Engelbert a málna-, sóskaramell- vagy meggyespite-ízű fagylaltját tényleg maga méri, de szigorúan tálkába, és sosem tölcsérbe, hiszen azt mondja, nem ostyával akar jóllakatni.

„Egy kis község polgármestereként szerencsés vagyok, hogy nem azt látom, egyre kevesebben vagyunk, és egyre több ház dől össze.
Hozzánk jönnek az ideköltözők, veszik a házakat. Igaz, emiatt aztán dupla annyiba kerülnek az ingatlanok, mint a szomszédos falvakban, ahol már 4-5 millióért kapni felújításra szoruló parasztházat. Mindez azért nagy szó, mert a tősgyökeres svábok leszármazottai, akik a szüleiktől megtanultak németül, rég elmentek, hogy nyelvtudásukkal Németországban vagy Ausztriában vállaljanak munkát. Legfeljebb nyaralni jönnek haza. A 40-50 éves korosztály vette a kalapját, ezért lehetetlen nálunk szakemberhez jutni” – mondja Beck Engelbert.

A vendégháza tetején napelemek sorakoznak, a falu előnyben részesíti a zöldmegoldásokat. Az itt pihenőknek kivételes kilátásban lehet részük, az 5,5 hektáros területen sétálva ellátni egészen a pécsi tévétoronyig. Nyári éjszakákon csillagot is választhatnak a vendégek, itt nem zavarja fényszennyezés az égbolt látványát.

Száznál több szálláshely akad a településen, de a Zimmer Feri-stílus már nem nyerő. Azzal nem lehet vendéget idecsalogatni, hogy kiadunk egy üres szobát, amit berendeztünk a nagymama bútorával, magyarázza a polgármester. Nem akarnak versenyt futni a „nagy testvérrel”, Villánnyal. A tősgyökeres palkonyaiak legtöbbje „lágy turizmust” látna szívesen itt, nem akarnak skanzenné válni, s nézni, ahogy a sátoros ünnepeken többezres tömeg hömpölyög az egyetlen utcán. Azt szeretnék, ha elcsendesedni, tücsökciripelést hallgatni jönnének a turisták.

Palkonya azonban divatba jött, nincs mit tenni. Egyre többen vágynak rá, hogy itt mondhassák ki a boldogító igent, egy évben kéttucatnyi esküvőt is rendeznek. A falu fölött épült kis kápolna lépcsőjén is egy lámpalázas menyasszony üldögélt, mikor ott jártunk. A vőlegény pedig nekidurálta magát, hogy lekaszálja a füvet a másnapi szertartás helyszínén. Amikor végül visszatértünk elbúcsúzni, Palkonyha ura, Pauli Zoltán éppen motorra szállt, hogy tegyen egy kört a naplementében a szőlőhegyek között. Úgy látszik, a lassulásba belefér néha egy kis száguldás.

PALÁGYI EDIT RIPORTJA

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI

Palkonya a Villányi Borvidék gasztrofaluja

Nagy sikerrel, csodálatos tavaszi időben zajlott a Stílusos Vidéki Éttermiség szezon nyitó közönség találkozója Palkonyán. A nagy sikerű eseményt követően a falu az egész éves rendkívül színes gasztronómiai kínálatának köszönhetően immár a Villányi Borvidék gasztrofalujaként várja a kulináris kalandok kedvelőit.

A varázslatos hangulatról meséljenek inkább a képek!

 

Palkonyai arcok: Mr.PalKonyha, Pauli Zoli

Jó húsz éve érkeztem először Palkonyára, aztán azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban jövök. Béke volt, nyugalom, és míg Villányban zajlott az élet, egymást érték az autók, itt macskák napoztak a járdán, és mindenki köszönt mindenkinek. Úgy adódott, hogy életem szorosan a borvidék fővárosához Villányhoz kötődött, az egyik legrangosabb borászat vendéglátó vállalkozását vezettem, de valahányszor keresztülautóztam Palkonyán, ösztönösen lassabban hajtottam, és mindig azt éreztem, hogy itt lenne jó élni.

A PalKonyhának otthont adó kis parasztházat tizenhat éve vettem meg. Úgy gondoltam, jó kis búvóhely lesz majd, a nyugalom szigete a vendéglátós élet forgatagában. De gyorsan kiderült, hogy nemcsak én gondolom így, a budapesti barátok minden hétvégén egymásnak adták a kilincset, jött mindenki lassulni, ülni a kertben, nézni a napot meg a felhőket és nem csinálni semmit. Így hát átalakítottuk kicsit a házat, berendeztünk néhány vendégszobát, és megnyílt a Fecskeház fogadó.

Akkor már működött egy pár vendégház a faluban, kezdett pezsdülni az élet, egyre több volt a hétvégi vendég, de alig-alig akadt, aki főzött volna a nyaralóknak. Én imádok a konyhában tevékenykedni, szerelmes vagyok a vidéki ízekbe, nálam mindig volt helyi stifolder, tojás, szalonna, frissen sült kenyér, így aztán sokszor még azok is a Fecskeházban csapódtak le reggelenként, akik máshol szálltak meg.  Nem kellett sokáig gondolkodni azon, mire van szüksége a falunak, a PalKonyhát a helyzet szülte.

A részleteket felvázoltam Nagypál Jutkának, aki szívesen vállalta a háziasszonyi teendőket, és azóta is együtt dolgozunk. Tréfásan azt szoktam mondani, hogy a miénk a vidék első falusi lakásétterme, de ez voltaképpen így igaz, hiszen a saját ételemet osztom meg a vendégekkel.

Mivel csak foglalásra nyitunk ki, az emberek jó előre bejelentkeznek hozzánk, így látható, hogy milyen az érdeklődés. Tavaly egy kis teraszt is építettünk a ház végéhez, hogy hellyel tudjuk kínálni, a spontán vendégeket, de egy szép tavaszi, nyári hétvégén olyan sokan jönnek, hogy így sem tudjuk mindig fogadni a bejelentés nélkül érkezőket.

A konyha alapvetően a helyi alapanyagokra támaszkodik, marhát, sertést, tyúkot, tejet lehet kapni a faluban, a füstölt árut mi magunk készítjük. Az erdőben nemcsak vad és gomba van, de még szarvasgomba is akad, a friss hal pedig a falut körülölelő halastóból érkezik. Mindez tökéletesen megfelelő a lakásétterem rusztikus fogásaihoz, falusi ételeket tálalunk, nagyobb adagokban, ahogyan a helyiek szeretik.

Minden évszaknak megvan a maga szépsége, most jönnek a tavaszi zöldségek, nyáron a gyümölcsök, ősszel a szőlő és a friss bor a legnagyobb sláger, télen pedig egymást érik a disznóvágások.

Már megjöttek a gólyák, virágoznak a fák, hajnalban a friss fű illata tölti meg a kerteket, és lassan elindulnak a nagy tavaszi programok is. Húsvét után egy héttel a Hú!SVÉT+SWEET, amikor a Stílusos Vidéki Éttermiség szakácsai főznek minden kertben, aztán a Palkonyai dűlőfutás, és már készülhetünk is a Pünkösdre, amit hagyományosan nyitott pincékkel köszönt a falu.

Vendégmarasztaló hely ez, az a fajta, ahol a helyiek sem bánják, ha a világ időnként kifordul mind a négy sarkából, mert egy-egy rendezvény ideje alatt a vendég, a vendéglátó és a falu minden lakója jól érzi magát. Hétközben aztán visszatér az élet a normális mederbe. Aki idilli falusi hangulatra vágyik, olyankor jöjjön. Nézzen be a pincékbe, üldögéljen a fák alatt, és beszélgessen a palkonyai vincellérekkel. Érdemes!


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

arrow_upward