Indul a Palkonyai Termelői Piac!

Szeretettel várunk mindenkit az első helyi termelői piacra Palkonyán, ahol a környékbeli termelők mutatkoznak be a termékeikkel. Továbbra is várjuk a környékbeli gazdálkodók jelentkezését, akik szívesen megjelennének termékeikkel a piacon.

Újra szüreti nyitott pincék Palkonyán!

A népszerű Palkonyai Nyitott Pincék rendezvény ezúttal szüreti kiadásban jelentkezik!

Gyere el családoddal, barátaiddal vagy pároddal szeptember 29-30-án Palkonyára, ahol nyitott pinceajtók, tapasztalt borászok, villányi borok kóstolói, finomabbnál finomabb ételek, könnyűzenei koncertek, kézműves foglalkozások, szüreti felvonulás és felejthetetlen élmények várnak!


ELŐZETES REGISZTRÁCIÓ AJÁNDÉK KÓSTOLÓ KUPONÉRT

Az első 100 regisztrációt 1db ajándék kóstoló kuponnal jutalmazzuk.*

Regisztrálj most:

Sajnáljuk. Ezt az űrlapot már nem lehet kitölteni és elküldeni.

*A rendezvényen történő részvételnek nem feltétele a regisztráció! Ha regisztrálsz időben értesülhetsz aktuális eseményeinkről és szuper ajándékokban részesülhetsz.


KÓSTOLÓ POHÁR VÁSÁRLÁSI LEHETŐSÉG

… nyitott pincéknél, melynek ára 1500Ft. Az ár tartalmazza a Palkonya poharat valamint 3 szabadon felhasználható kóstolójegyet, bármelyik pincénél beváltható a pince által meghatározott borra. Bármilyen borkóstolás kizárólag Palkonya Pohárban lehetséges, mellyel a rendezvényt támogatja.
Nyitva lévő Pincék:
Mokos Pincészet
Németh&Németh Pince
Blázsovics Pince (Pavilon Pince)
Haraszti Családi Pince
Takács Mihály
Mayer Róbert Pincészete
Zsirai Pincészet
Hárságyi Pince
Haraszti Birtok


***RÉSZLETES PROGRAM***
II. Szüreti Nyitott Pincék – Fókuszban a zene a Made in Pécs ajánlásával

****szeptember 29. péntek****
14:00 Palkonyai Termelői Piac és Blázsovics Pavilon hivatalos megnyitója ÚJ HELYSZÍN (Pincesor 57.)
16:00-tól Palkonyai Pincék nyitva állnak
17:00 Hárságyi Balkán Beat: jugo disco party és kóstolók: borok és minden ami balkán
17:30 Schnaps Kapelle zenekar koncertje a Termelői Piacon

****szeptember 30. szombat****
10:00-tól Palkonyai Pincék nyitva állnak, kóstoló pohár vásárlás a Nyitott Pincéknél
10:00- től Palkonyai Termelői PIac a termelőkkel várja a vendégeket
11:00 Kreatív Műhely nemcsak gyerekeknek Fő u. 77-ben: korongozás, agyagozás, kiállítás „Nyitott Pincék, nyitott ládák” – művészeti alkotások vására
12:00 ’Palkonyai Álom’ süti bemutató a Nóra portánál (korlátozott számban)
14:00 Szüreti traktoros felvonulás zenével, néptánccal, palkonyai borászokkal és a Palotai Traktor Múzeum old timer traktorjaival

PARK SZÍNPAD

egész nap streetfood, Palkonyai Borbár, Engelbert fagyi és kézműves vásár
16:00 Borrend és a Polgármester megnyitója
16:15 Újpetrei Német Nemzetiségi tánccsoport műsora
17:30 koncert: Pixel Plants akusztik
19:30 koncert: Brass&Roll koncert tánccal kifulladásig

PINCESORI ZENESZÜRET

6:00 Németh &Németh szinpad – Wéber Zsuzsi akusztik
17:00 és 19:00 Haraszti kisszínpad – Haraszti Rezidens Band-
(A pince zenész barátai érkeznek egy improvizatív örömzenélésre!!)
18:00 Hárságyi Kisszínpad- Kuba Libre koncerta Hárságyi és Zsirai pince jóvoltából
17:30 koncert Lékkör akusztik Palkonyai Termelői Piacon

Haraszti Birtok és Kóstoló Terasz- ÚJ HELYSZÍN A SZŐLŐHEGYEN!
Egész nap borbár a Haraszti birtok kóstoló teraszán! Elképesztő panoráma és nyugalom!
Feljutás a gyönyörű erdei ösvényen 15 perc! Az ösvény a vasútállomással szemben a keresztnél indul, az utat táblák jelzik.


*** KÖZLEKEDÉS ***

KÜLÖN BUSZJÁRAT Pécs-Palkonya-Pécs útvonalon
Pécsről 13:00, 15:00, 16:15, és 18:00 ora indulás. Palkonyáról 14:00, 15:30, 17:30, 19:30, 21:00, és 22:15. Fontos változás, hogy csak egy irányba alkalmanként kell jegyet váltani: felnőtt 500Ft a gyerek(14 év alatt) 250Ft

GYERTEK VONATTAL!
Pécs-Villány között menetrend szerint közlekedő vonatok:
Pécsről induló vonatok 9:10, 11:10, 13:10, 15:10, 17:10, 19:10
Villányból induló vonatok 10:00, 12:00, 14:00, 16:00, 18:00, 20:00, 22:00.

PARKOLÓK:
Pécs felöl érkezők: Focipálya és templom mögött
Villány felöl érkezők: Mokos Pincészet előtti fesztivál parkolóban és a halastavak melletti úton.

A programot folyamatosan frissítjük! A programot a Palkonya Tursiztikai Egyesület szervezi

Palkonya divatba jött…

Palkonya divatba jött – A villányi borvidék egyik legszebb településén jártunk

Szerző: Palágyi Edit

MINDENKI TEGEZŐDIK Palkonyán, a villányi borvidék egyik legszebb településén. A gasztrofalu polgármestere fagylaltban utazik, a Palkonyhában pedig helyi alapanyagokból készülnek a fogások. Élményben gondolkodnak. Egy-egy alkalommal több ezer vendég népesíti be a pincefalut, s emelik poharukat e remek ötletre.
„Elnézést, késtünk húsz percet, pedig nagyon igyekeztünk” – szabadkozunk, miután megérkezünk Palkonyára. „Innen nem lehet elkésni. Lassulj be, itt ez a hivatalos köszöntés” – felel Pauli Zoltán, a Palkonyha és Fecskeház Fogadó tulajdonosa, és megnyugtatásul gyöngyöző villányi bort tölt a poharakba. Arra buzdít, kezdjünk bele az össznépi fékezésbe, majd eltűnik a konyhában, ahonnan hamarosan vargányaillat kúszik elő.
A pincesoráról is híres Palkonya mára gasztrofalu lett. Az ötletgazdák a bevásárlóközpontok kényelméhez szokott helybelieket próbálják visszaszoktatni a hagyományos, természet közeli önellátó gazdálkodásra. Van már közösségi Herbárium, ahol bárki szedhet a fűszernövényekből, és lesz termelői piacuk meg kis pékségük is. „Sok világlátott ember itt találja meg a nyugalmát. Aki ideköltözik, először gyüttmentnek számít, aztán, ha tíz évet lehúz, betolakodóvá léphet elő” – tréfálkozik Zoltán. Művészek, diplomás emberek és „csodabogarak” is új otthonra találtak itt.
A nyugalmas vidéki élet vonzotta ide Pécsről Rechnitzer Szilviát és férjét, Hárságyi Balázst. Három gyermeket nevelnek, a legkisebb, Soma még az édesanyja öléből figyeli a pincéjükben sillerrel koccintó vendégeket. A házaspár komótosan építkezett, vendégházzal kezdték, majd vásároltak szőlőterületet és pincéket. Balázs kitanulta a borászmesterséget, a Hárságyi Pincészetben szándéka szerint őszinte borokat készít.

„Élményben gondolkodunk, és nem termékben, hiszen a bor élvezetet jelent. A palackjainkat elsősorban helyben szeretnénk értékesíteni, ezért is szervezünk eseményeket” – magyarázza Szilvia, aki végzettsége szerint közgazdász, s ő a helyi turisztikai egyesület elnöke. Mára felhagytak a szőlőműveléssel, és érdekes vállalkozásba fogtak, ez a legújabb szerelem. Idén telepítettek 1500 tő nyári fekete szarvasgombát, de a termésre négy évet kell várniuk. Készítettek már bort is, az illatos és értékes gombához illőt, és sajtot is. Kutyájukkal, Szálkával az erdőségekben eddig is lelkesen vadászták az aranyáron kapható szarvasgombát, de a lelőhelyekről hiába faggatóznék, titokban tartják.

Lakodalomra gyülekezik a násznép a Mokos Családi Pincészetben, először egy rózsaszín ruhás koszorúslányba botlunk, amikor megérkezünk.

A 300 hektáros birtok alapjait az édesapja rakta le, évente 75-80 ezer palack bort készítenek, tudjuk meg Mokos Balázstól, aki borász. Újabban egyre népszerűbbek a gyümölcsboraik is, melyek a saját ültetvényeik terméséből készülnek, mégpedig klasszikus technológiával, akár a hegy leve. Palackoztak például olyan meggybort, amely tölgyfa hordóban érett, így füstös ízt kapott, de izgalmas az eper és őszibarack társításából született cuvée is. Bátran kísérletezhetnek, a 70 hektáros gyümölcsösükben megterem minden, többek közt meggy, szilva, kajszi, körte, alma. A pincészetet egy felhagyott bánya udvarában építették fel, és olyan rendezvényközpontot teremtettek, amely egy nagyvárosban is megállná a helyét. A színházterükben 360 hely várja a nézőket – így ha Palkonya összes lakója eljönne csecsemőtől az aggastyánig, akkor is maradnának üres székek.

Sikerült-e megszólítaniuk a betelepülőknek a gazdálkodó helybelieket? Nagypál József és felesége, Jutka évtizedek óta itt élnek, ők szállítják a Palkonyhára a tejet meg a házi túrót. Ötven magyar tarka tehenük van félrideg tartásban, s nevelnek húsmarhákat is, a takarmányt maguk termelik a saját földjükön, illetve bérelt területen. A jószágok épp lucernaszénát ropogtattak, amikor ott jártunk. Friss házi tejért újabban akár Pécsről is kijönnek ide vevők, mesélik, az emberek már nem sajnálják a fáradságot, ha látják, honnan származik az élelmiszer, ami az asztalukra kerül. Egyre kelendőbb itt is, ami természetes. A turisták is betérnek a jó minőségű tejért, de Nagypálék akkor sem sértődnek meg, ha a városi gyerekek azért kéredzkednek be a portára, hogy megnézzék a bocikat.

Berti, a polgi – a helybeliek csak így nevezik maguk közt a nagyjából három és fél száz lelkes baranyai falu első emberét. Józanul tervezett akkor is, amikor 2014-ben megválasztották, és nagyzoló ígéretek helyett kijelentette: nincs kolbászból – azaz pontosítsunk, stifolderből – a kerítés. Beck Engelbert családjában generációk óta öröklődik e keresztnév.

A nagyszüleit mint németeket kitelepítették a közeli Vókányból, ahol felmenőik 1772 óta éltek – ez máig fájó emlék. Maga 19 évesen tanulni tért vissza, azért is, hogy svábként hű legyen Magyarországhoz. A hivatalos végzettsége mentőápoló. A gasztrofalu vezetőjeként azonban kiötlötte, hogy a csodálatos házi tejből és az itt termő gyümölcsökből remek fagylaltot lehetne készíteni. Itt hagyott hát csapotpapot, és elment egy hónapra Bolognába, a jeges desszertek fővárosába, hogy kitanulja Bagaméri mesterségét. Engelbert a málna-, sóskaramell- vagy meggyespite-ízű fagylaltját tényleg maga méri, de szigorúan tálkába, és sosem tölcsérbe, hiszen azt mondja, nem ostyával akar jóllakatni.

„Egy kis község polgármestereként szerencsés vagyok, hogy nem azt látom, egyre kevesebben vagyunk, és egyre több ház dől össze.
Hozzánk jönnek az ideköltözők, veszik a házakat. Igaz, emiatt aztán dupla annyiba kerülnek az ingatlanok, mint a szomszédos falvakban, ahol már 4-5 millióért kapni felújításra szoruló parasztházat. Mindez azért nagy szó, mert a tősgyökeres svábok leszármazottai, akik a szüleiktől megtanultak németül, rég elmentek, hogy nyelvtudásukkal Németországban vagy Ausztriában vállaljanak munkát. Legfeljebb nyaralni jönnek haza. A 40-50 éves korosztály vette a kalapját, ezért lehetetlen nálunk szakemberhez jutni” – mondja Beck Engelbert.

A vendégháza tetején napelemek sorakoznak, a falu előnyben részesíti a zöldmegoldásokat. Az itt pihenőknek kivételes kilátásban lehet részük, az 5,5 hektáros területen sétálva ellátni egészen a pécsi tévétoronyig. Nyári éjszakákon csillagot is választhatnak a vendégek, itt nem zavarja fényszennyezés az égbolt látványát.

Száznál több szálláshely akad a településen, de a Zimmer Feri-stílus már nem nyerő. Azzal nem lehet vendéget idecsalogatni, hogy kiadunk egy üres szobát, amit berendeztünk a nagymama bútorával, magyarázza a polgármester. Nem akarnak versenyt futni a „nagy testvérrel”, Villánnyal. A tősgyökeres palkonyaiak legtöbbje „lágy turizmust” látna szívesen itt, nem akarnak skanzenné válni, s nézni, ahogy a sátoros ünnepeken többezres tömeg hömpölyög az egyetlen utcán. Azt szeretnék, ha elcsendesedni, tücsökciripelést hallgatni jönnének a turisták.

Palkonya azonban divatba jött, nincs mit tenni. Egyre többen vágynak rá, hogy itt mondhassák ki a boldogító igent, egy évben kéttucatnyi esküvőt is rendeznek. A falu fölött épült kis kápolna lépcsőjén is egy lámpalázas menyasszony üldögélt, mikor ott jártunk. A vőlegény pedig nekidurálta magát, hogy lekaszálja a füvet a másnapi szertartás helyszínén. Amikor végül visszatértünk elbúcsúzni, Palkonyha ura, Pauli Zoltán éppen motorra szállt, hogy tegyen egy kört a naplementében a szőlőhegyek között. Úgy látszik, a lassulásba belefér néha egy kis száguldás.

PALÁGYI EDIT RIPORTJA

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELEI

Ilyenek voltatok Pünkösdkor – Galéria

Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek Palkonyára, és idén is immár 2-napon keresztül velünk ünnepeltetek a Pünkösdi Nyitott Pincék alkalmával.

Stifolderek versenyeztek a PalKonyhán

Szerző: Schneider Gábor

Egyenletes színvonal és magas minőség jellemezte a Villányi Borvidék nemrég megrendezett stifolderversenyét. A szakmai zsűri tetszését idén is Kalmár László füstöltáruja nyerte el.

Immár hatodik alkalommal rendezték meg a Villányi Borvidék stifolderversenyét, a megmérettetésnek ezúttal is a PalKonyha portája adott otthont. Közel húsz minta érkezett be a régióból, a zsűri elé természetesen név nélkül kerültek a számozott kóstolófalatok.
– Ha visszaemlékszem az első versenyekre, felrémlik néhány egészen furcsa húskészítmény is, köztük túlpaprikázott, túlfüstölt, esetleg avasodásnak indult stifolderekkel – mondta a házigazda, Pauli Zoltán. – Az eltelt évek során viszont a színvonal egyértelmű fejlődését tapasztaltuk, szépen sorban elmaradtak a gyenge vagy hibás minták, és mára eljutottunk odáig, hogy mind ízben, mind külalakban egyenletes és magas színvonalat nyújtanak a nevezőink.

Nem is volt könnyű dolga a zsűrinek, hiszen a kifogástalan minőségben elkészített, finom és tetszetős szalámik közötti elsőbbség kérdésében esetenként már csak a bírák személyes ízlése döntött.

Már több éves tapasztalat, hogy a lista élén általában olyan stifolderek végeznek, amelyek nem képviselnek szélsőséget sem az ízesítés, sem pedig az érlelés tekintetében. Az intenzív fűszeresség, a sok só, bors, esetleg csípős paprika általában nem hoz sikert, mint ahogy a túl korán felszelt, netán beszáradt, túlérett minta sem. A jó arányokkal kezelt klasszikus só, bors, paprika, fokhagyma ízesítés és a nagy keresztmetszetű bél használata viszont úgy tűnik, közelebb vihet a győzelemhez.

Az idei verseny győztese a siklósi Kalmár László lett, aki – mint a korábbi években mindig – ezúttal is nagy műgonddal elkészített hentesárut tett le a zsűri elé.
– Szeretnénk, ha még többen magukénak éreznék ezt a kis versengést, és a 2018-as BorZsongás Fesztiválon még több minta közül választhatnánk ki a Villányi Borvidék stifolderét – mondta Pauli Zoltán. – Idén is többen éltek a társadalmi zsűrizés lehetőségével, ami szintén azt mutatja, hogy van érdeklődés a hagyományos sváb füstöltáru, a stifolder iránt.

Az idei eredmény, a harmadik helyen holtversennyel:

1. Kalmár László
2. Nagypál József, PalKonyha
3. Nagypál Judit
3. Nagypál Róbert
4. Nagypál József

Palkonya a Villányi Borvidék gasztrofaluja

Nagy sikerrel, csodálatos tavaszi időben zajlott a Stílusos Vidéki Éttermiség szezon nyitó közönség találkozója Palkonyán. A nagy sikerű eseményt követően a falu az egész éves rendkívül színes gasztronómiai kínálatának köszönhetően immár a Villányi Borvidék gasztrofalujaként várja a kulináris kalandok kedvelőit.

A varázslatos hangulatról meséljenek inkább a képek!

 

Palkonyai arcok: Becker Leonóra, Major Judit gondolatai…

Keramikus vagyok, többgenerációs művészcsaládból származom. Budapesten végeztem, az Iparművészeti Főiskolán, Schrammel Imre és Keserü Ilona tanítványaként. A 1991-ben indult el a Képzőművészeti Mesteriskola Siklóson, oda jöttem tanulni diploma után, akkor ismertem meg Becker Leonórát, aki fotósként dolgozott az Alkotótelepeken.

Fantasztikus jelenség volt, imádtam, ahogyan öltözködött, ahogyan beszélt, nagyon gyorsan összebarátkoztunk. Ott voltam akkor is, amikor Nóra megismerkedett a későbbi férjével, Colin Foster angol szobrásszal. Teltek-múltak az évek, és hallottuk, hogy Colin és Nóra egy Palkonya nevű kis faluban telepedett le, és hogy Nóra lett a polgármester. Egyszer meglátogattuk őket, máig emlékszem arra a hangulatra. Nyár volt, zöld lombok az udvaron, és Nóra nevetve jött ki a kertbe, kezében egy üdítőkkel megrakott afrikai tálca. A tálcát letette egy farönkből és malomkőből készült kis asztalra, ültünk, beszélgettünk, és hirtelen megéreztem, hogy ez mekkora szabadság! Hogy milyen nagyszerű lehet itt élni.

Nem sokkal később erre jártunk, együtt ebédeltünk Nórával Siklóson, és a férjem megkérdezte, nem tud-e egy eladó házat a faluban. Ő persze tudott, másnap kettőt is megmutatott, az egyikbe azonnal beleszerettünk, így lettünk mi is palkonyai lakosok. Ez 1994-ben történt. Abban az időben több művész élt itt, aztán szép lassan mindenki elköltözött, de mi itt maradtunk.

Nóra és Colin fogalom volt Palkonyán. Nóra a polgármesterség mellett rengeteg mindent csinált, az ő nevéhez fűződik a Villány-Siklósi Borút Egyesület megalapítása, szinte mágnesként vonzotta a képzőművészeket, folyton szervezett, tervezett, előadásokra, konferenciákra járt. Colin meg csak készítette a szobrait abban a csodálatos kertben.

Egyszer, amikor Nóra több napra elutazott, a palkonyaiak összefogtak, és vitték Colinnak a reggelit, az ebédet meg a vacsorát, nehogy éhen haljon az a szegény ember asszony nélkül.
Nóra nagyon sokat tett azért a darabka Magyarországért, ahol élünk.  Ez a borvidék és ez a falu volt az élete. Komoly szerepe van abban, hogy Palkonyát Európa Kulturális Falujaként tartják számon, hogy ápoljuk a település hagyományait, és hogy az életünk ilyen gazdag és sokszínű. Már több, mint egy éve nincs velünk, de minden nap hiányzik.

Nem teljesen szokványos művészpálya az enyém, belátom, de imádok gyerekekkel foglalkozni. 1998-ban Nóra támogatásával a faluházban elindult egy „Szakköröm”, ahol rajzolni tanítottam a gyerekeket, és ez a mai napig megmaradt. Lehet egy gyerek akármilyen kicsi, ha egyedül tud menni pisilni és nem eszi meg a zsírkrétát, hozzám már jöhet. Igyekszem átadni mindent, ami fontos, nemcsak azt, hogyan bánjanak a ceruzával, hanem azt is, hogyan szemléljék a világot. Az eltelt évek alatt többen léptek képzőművész pályára a tanítványaim közül. Többek között a saját lányaim, és Krámos Arnold, akinek volt már kiállítása is a faluban.

A tanítás mellett szerencsére a saját művészi pályámra is jut idő. Az egyik szobrom nemrég egy csoportos kiállításon vett részt Párizsban, erre nagyon büszke vagyok. Kortárs alkotás, amin letrasettel egy verssor látható. „Lám a növények égig hajolnak”.

Van a faluban egy kerámiaműhelyem, amely időközben Romgalériává avanzsálódott. Itt kiállításokat rendezhetek, borral, gasztronómiával, zenével és legfőképpen képzőművészettel. Szeretnék még többet adni azoknak, akik eljönnek hozzánk, és nemcsak a gyerekeknek, a felnőtteknek is.

Hogy mit szeretek Palkonyában? Nehéz erre felelni. Talán a kertemet szeretem legjobban. Vannak benne fák, csak úgy, mindenféle cél nélkül, és határos az erdővel. Van egy kis veteményesem, és rönkökkel körülrakott tűzrakóhely, ahol sokan le tudunk ülni. Nekem ugyan nincs borom, de vannak szobraim, így bort ugyan nem, de nyugalmat és derűt mindenkinek jó szívvel kínálok, aki betér hozzánk. Örülök, ha jönnek a vendégek, megcsodálják a kertet, és élvezik egy kicsit azt a „másfajta” hangulatot, hiszen az is Palkonya része.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád, Villány Borvidék.

 

Palkonyai arcok: Harasztiak, avagy a Ferkó és a Möszi

Haraszti Ferenc és Harasztiné Bóka Lilla

Ferenc: Már a nagyszüleim is Palkonyán éltek, én is itt nőttem fel, és soha nem is vágyódtam el innen. A városi élet, a nyüzsgés távol áll tőlem, de másik faluba se költöznék szívesen. Gyerekkoromban dísznövénykertész akartam lenni, volt is egy hatalmas kaktuszgyűjteményem, amire nagyon büszke voltam. Úgy tízéves lehettem, amikor valahogy beszabadultak a csirkék, és az összes kaktuszt lelegelték. Szertefoszlott minden álmom.

Lilla: Én viszont mindig szobafestő szerettem volna lenni, de anyukám azt mondta, az nem lányoknak való, így lett belőlem dísznövénykertész. Tizenhat éve egy környékbeli diszkóban ismertem meg Ferit. A házasságkötésünk után egyetlen percig sem volt kérdés, hogy Palkonyán telepszünk le. Apósoméktól kaptunk egy házat, amit felújítottunk, csinosítgattunk. A földszinten üzemeltetjük a helyi boltot, mi pedig az emeleten élünk. Igazi falusi asszonyként én vagyok az utak királynője, de Pécsre már nem szívesen merészkedem be autóval, zavar a forgalom.

Feri: A Palkonya-Pécs közötti buszjáraton dolgozom sofőrként, szinte minden utast névről ismerek. A nagyapám is buszozott, én húszévesen kezdtem. Minden hónapban három hetet töltök a volán mögött, a maradék időmet pedig a Haraszti Pincészetnek szentelem, egy ideje már én vagyok a családi pincészetünk borásza.

Lilla: Anyósom viszi a falu egyetlen boltját, de sokszor elkél a segítség, olyankor én állok a pult mögé. Nálunk aztán tényleg mindent lehet kapni, és ami nincs, azt is beszerezzük néhány nap alatt. Van egy sor olyan cikkünk, amit kifejezetten egyetlen vevő miatt tartunk. A nyitva tartás mobil, aki tudja a telefonszámomat, és tényleg fontos dolog hiányzik, este 11-kor is felhívhat. Ha a gyereknek tej kell, azonnal ugrunk, de az ötödik sör miatt egy kicsit össze szoktam vonni a szemöldökömet.

Feri: Ahogy mondani szokás, beleszülettem a borba. A szüleim dolgoztak, én pedig mentem nagyapámmal a szőlőbe. Úgy tanultam meg a szőlőművelést, hogy észre se vettem, a borkészítést pedig édesapámtól lestem el a pincében. Édesapám nagyon jó bort készített, rájöttünk, hogy érdemes ezzel komolyabban foglalkozni. A meglévők mellé telepítettünk néhány prémium fajtát, és bő évtizede elkezdtük a palackozást is. Jelenleg 4 hektáron gazdálkodunk, és van még egy másfél hektáros, szép, déli lejtésű területünk, ahová szintén prémium fajtákat szeretnék telepíteni.

Lilla: Egyre több vendég érkezik hozzánk bort kóstolni, általában őket is én fogadom. Szerencsés természetem van, mindenkivel gyorsan megtalálom a hangot, jól szokták érezni magukat a pincénkben az emberek. Tervezzük a vendéglátás bővítését, beadtunk egy fejlesztési pályázatot, most várjuk az eredményt. Ha megítélik a támogatást, el is kezdjük az építkezést.

Feri: Egyelőre 20.000 palack borunk van évente, aminek a 80%-a itt helyben fogy el. Szállítunk persze pécsi, budapesti vinotékákba, sőt, egy kereskedő barátom segítségével még Kínába is, de én a helyben értékesítésben hiszek a legjobban.

Lilla: Ha bővül a vendéglátás, ételt is kínálunk majd a borok mellé. Az az elvem, hogy komoly húsokhoz csak férfi nyúlhat, úgyhogy Feri főz majd, én pedig a borokat mutatom be a vendégeknek. Két fiunk van, Bence és Vince az egyikük tíz, a másikuk hétéves. Vince azt mondta, borász lesz, farmer és vadász. Le se lehet szedni a traktorról, imád velünk jönni a szőlőbe. Úgy tűnik, lesz majd, aki továbbviszi, amit mi felépítünk.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

Sztár séf a Palkonyhán

Fantasztikus szarvasgomba tematikájú borvacsorát rendezett a PalKonyha. Pauli Zoltán házigazda meghívására Magyarország egyik legismertebb séfje, a Stílusos Vidéki Éttermiség elnöke, Ruprecht László látogatott el Palkonyára egy közös főzésre.
A tulajdonos tervei alapján ezentúl rendszeres időközönként megrendezésre kerülő tematikus gourmet vacsoraesteken minden alkalommal egy gasztronómiai, vagy bor témát járnak körül a házigazdák.
Most sem volt ez másképp, ezúttal a palkonyai szarvasgombák szolgálták az est témáját. Hárságyi Balázs által gyűjtött téli fekete (Tuber melanosporum), fehér (Tuber magnatum) és homoki fehér (Terfezia terfezoides) szarvasgombák az alábbi fogásokba kerültek felhasználásra:
•    Szarvasgombás házi sajt tatár, raclette sajtos pirítóssal
•    Sütőtök krémleves, szarvasgombás harcsa galuskával
•    Szarvasgombás, fehérboros, tanyasi csirke, zellerrel és céklával
•    Szarvasgombás- diólikőrös madártej, vajas gyümölcs kenyérrel

Palkonyai arcok: Berti, a polgi (Beck Engelbert)

A családunkban három generáció óta minden elsőszülött fiúgyerek neve Engelbert. Nagyon szeretem, de bevallom, hogy pizzát rendelni nem könnyű ezzel a névvel. 2014 októbere óta vagyok Palkonya polgármestere.
A nagyszüleim a kitelepítés során kerültek Vókányból Németországba, sok rokonom Pécsett él ma is. Én Pécsett születtem, de mindig bennem volt, hogy a kitelepítéskor a családon esett sebet valahogyan nekem kellene begyógyítanom. Érettségi után, tizenkilenc évesen, nyelvtudás nélkül jöttem el először Magyarországra. Szép lassan megtanultam a nyelvet, bár az írás-olvasás a mai napig nehézséget okoz.

Nagyon kalandos úton keveredtem Palkonyára. Németországban egy barátom felvetette, vajon lenne-e a zöldenergiára Magyarországon kereslet. Érdekes volt a kérdés. Eljöttünk, feltérképeztük a környéket, és találtunk is egy helyet, ahová lehetett volna naperőművet telepíteni. A részletek miatt találkoznom kellett Magyarbóly polgármesterével. Szüret után voltunk éppen, ő azt mondta, ilyenkor semmire nincs ideje, de ha elmegyek vele az anyósa palkonyai pincéjébe, ott beszélgethetünk, amíg ő fejti a bort. Akkor voltam először a faluban, és annyira megtetszett, hogy azonnal venni akartam egy telket. Érdeklődtem a magyarbólyi polgármesternél, aki ezt tanácsolta: „Ha elindulsz haza, a falu szélén látsz majd egy fehér műanyag széket, azon ül egy bácsi, neki van egy eladó telke, azt vedd meg.” Mint a mesében. Tényleg így is volt. Elég gyorsan megegyeztünk, a családom azonban nem akart ideköltözni, így a telket befüvesítettem, és építettem rá egy kis vendégházat. Jöttek is az emberek a faluból, a csudájára jártak a kertnek, mert nem akarták elhinni, hogy valaki direkt fűmagot vet.

Nem könnyű ám Palkonyán polgármesternek lenni. Ez a kis falu nem úgy viselkedik, mint egy normális kis falu. Mi folyton tele vagyunk ötletekkel, túl sok az egy főre eső diploma, annyi ész tornyosul itt, hogy időnként mi magunk is nehezen bírjuk el. Ez a hihetetlen energia néha felrobbantja a közigazgatási kereteket, ami persze nagyon jó, de a hivatali bürokrácia sajnos gyakran útját állja a teremtő erőnek.

Minden, amink van, egy kis falu nyugalmas életére elég, de arra már nem, hogy egy-egy hétvégén megjelenjen itt ötezer ember. Létrehoztunk egy nonprofit turisztikai egyesületet, és így próbáljuk a folyamatokat kiemelni a bürokratikus viszonyok közül, hogy a teremtő erő működni tudjon.

Hogy a következő ciklusban mi lesz, nem tudom. Az se biztos, hogy kell majd ide polgármester, mert egy ekkora települést önállóan működtetni nem gazdaságos. Erősen tartok attól, hogy a jelenlegi szabadságot és önállóságot nem élvezhetjük már sokáig.
Ha nem leszek polgármester, akkor se szakadok el Palkonyától. Egy ideje a fagylaltkészítés a szenvedélyem, és a helyi gyümölcsöknél jobb alapanyagot el se tudok képzelni. Ebben látom a jövőt. Remélem, sokan ellátogatnak majd hozzánk, hogy élvezzék a vendégházunk nyugalmát, és hogy megkóstolják a fagylaltomat.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

arrow_upward