Szilvia: A kilencvenes évek végén, amikor még Fenyvesi Zsolt, vagy ahogyan mindenki ismeri, Suta a palkonyai halastavaknál dolgozott, gyakran jártunk ide pihenni. Akkoriban Budapesten éltünk, és mindketten menedzserként dolgoztunk, jól esett megérkezni a faluba, ahol teljes volt a nyugalom. Addig mondogattuk, hogy jó lenne kiszállni a mókuskerékből, míg 2002-ben végre rászántuk magunkat a nagy lépésre: vettünk egy házat Palkonyán.

Balázs: Akkor még szinte alig volt vendégház a faluban, de nagyon befogadónak bizonyult a közeg. Becker Leonóra volt a polgármester, aki rengeteget tett a településért. Én úgy láttam, hogy a célja elsősorban nem a falu életének felpezsdítése, sokkal inkább a meglévő értékek konzerválása volt, azon dolgozott, hogy a pincesort és a régi épületeket eredeti állapotukban megtartsa. Ebből a célból létrehozott egy műemlékvédelmi programot, és mindannyian hálásak lehetünk neki, hogy ezt végigvitte.

Szilvia: Éreztük, hogy Palkonyában rengeteg lehetőség rejlik. Az idősebbik Haraszti házaspárral jó barátságba kerültünk, hozzájuk jártunk borozgatni, beszélgetni, aztán szép lassan megismertünk mindenkit. Rengeteg segítséget kaptunk a helybeliektől, elmagyarázták, mit hová ültessünk a kertben, mit hol érdemes beszerezni. Lépésről lépésre váltunk igazi palkonyai lakosokká.

Balázs: Elhatároztuk, hogy egy kicsit felpezsdítjük az életet magunk körül.  A vendéglátás, a turizmus szép lassan fejlődésnek indult a településen, vettünk két ingatlant, és 2004-ben megnyitottuk a Borvirág vendégházat, amit később a Parázs követett. Az első borunkat is 2004-ben palackoztuk, igaz, akkor még vásárolt szőlőből.  2006-ban nagy megtiszteltetés ért: Palkonya lakossága felkért, hogy legyek polgármester. A feladatot egy ciklusra vállaltam. Elég munkás időszak volt, az általános tennivalók mellett rengeteg programot szerveztünk, és ekkor láttuk vendégül az Európa Kulturális Faluja programban szereplő falvak képviselőit is. Szerencsére nem voltam magamra hagyva, Szilvi mellettem állt, és a falu lakói is mindenben támogattak.

Szilvia: Azt a sok segítséget, amit ideköltözésünkkor a falutól kaptunk, igyekeztünk marketingmunkával viszonozni. Megkérdeztük a lakosokat, mit szeretnének, mire vágynak, mit gondolnak a település jövőjéről, és a felmérés eredményét beépítettük az általunk elkészített stratégiai tervbe.  Fantasztikus volt a helyiek aktivitása. Nóra képviselő maradt, és a Villány-Siklósi Borút Egyesület elnökeként továbbra is segítette a munkánkat.

Balázs: Nagyon jó érzéssel gondolok vissza ezekre az évekre. Az általunk szervezett programokra természetesen jöttek a barátaink, akik közül többen beleszerettek a faluba, és néhány hónapon belül házat vettek Palkonyán. Szerettünk volna saját szőlőültetvényt, meg is vásároltuk, de be kellett látnunk, hogy a gyerekek és a munkánk mellett nem marad rá elég idő, ahhoz pedig túl szép és értékes az a terület, hogy hagyjuk parlagon heverni. A Mokos Pince vette meg tőlünk, jó kezekbe került az ültetvény, mi pedig folytatjuk a borkészítést, ahogyan kezdtük, vásárolt szőlőből.

Szilvia: Három gyereket nevelünk, a két nagyobb már Pécsre jár iskolába, a legkisebb azonban még csak néhány hónapos, most ő tölti ki a mindennapjaimat. A gyerekek nagyon szeretik Palkonyát, ami nem is csoda, mert itt egészen szabadok lehetnek. Kicsi koruktól eljártak Major Judithoz rajzolni, aki fantasztikus szeretettel és türelemmel tanította őket, és nemcsak ügyesebbek lettek, de a látásmódjuk is nagyon sokat gazdagodott.

Balázs: Valahogy ösztönösen éreztem, hogy lennie kell a környéken szarvasgombának, és nagyon örültem, amikor ráakadtam az élőhelyére. Ma már a szarvasgomba gyűjtése és termesztése az új szerelmem. Most még nincs sok belőle, így a „Palkonyai szarvasgomba” márkanév majd akkor válik igazán értelmezhetővé, ha elkészül az ültetvény. Egyelőre annyi van, amennyi a mi kis vendéglátásunkhoz elég, de a komolyabb kereskedelemre még várni kell.

Szilvia: Palkonya csodálatos hely, szeretünk itt élni, és nagyon szívesen látjuk a vendégeket. Továbbra is dolgozunk a turizmus fellendítésén, de most már mások a léptékek, mint kezdetben voltak. Sok embert vonzó, izgalmas és különleges rendezvényeket szeretnénk szervezni, és ennek érdekében létre is hoztunk egy egyesületet a településen. Az a célunk, hogy Palkonya minden termékét itt helyben adjuk el, hiszen ha jó, amit kínálunk, nincs szükség kereskedőkre.

Balázs: A családunk anyagi biztonságát a jövőben három pillérre helyezzük, és bízunk benne, hogy a vendégházakból, a borból és a szarvasgombából származó bevétel elég lesz arra, hogy kényelmesen megéljünk belőle. A budapesti életünket végleg feladtunk, és Pécshez ugyan kötődünk, de a hétköznapjainkat alapvetően ez a falu határozza meg.

Szilvia: Már nagyon várjuk a tavaszi nagy rendezvényeket, mindjárt itt a Húsvét, aztán a Hú!SVÉT+Sweet, amit pedig az én saját „gyerekem”, a Palkonyai Dűlőfutás követ. Ha végignézünk a falun, azt látjuk, hogy nem dolgoztunk hiába, épül, szépül, fejlődik Palkonya, a turisták szívesen jönnek hozzánk, mi pedig, akik itt élünk, megtaláljuk az örömünket ebben az életformában.


Szerző: Szabó Edit (Borsmenta) képek Szindbád

arrow_upward