Palkonya a Villányi-hegység északkeleti végén található, egyutcás falu.

Palkonya ma is hűen őrzi a XVIII. században betelepített német szőlőművesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló országosan védett műemlék pincesor, valamint a piros kupolás Szent Erzsébet templom. A lakóházak fele helyileg védett műemlék, az építészeti örökségvédelmi program egyik eredményeként homlokzatukat “Védett” feliratú, házat formázó kerámia díszíti.

Palkonya három halastó ölelésében fekszik, melyek gazdag madárvilága és nyugalma felüdülést nyújt a kikapcsolódni, kirándulni érkezőknek. A környéken számos jelzett gyalogtúra útvonal van, itt halad át a nemzetközi “Három folyó” kerékpáros túra útvonal is.

Palkonya több hagyományos ünnepet, rendezvényt tart: április elején a Hú!SVÉT gasztro fesztivál, tavasszal a Palkonyai Dűlőfutást, ősszel a Szüreti Nyitott Pincék rendezvényt,  Márton napkor, az újbor ünnepén lampionos felvonulást. Palkonya falu alapítója a 2008-ban került megrendezésre az első Ördögkatlan Összművészeti Fesztiválnak, melyet 2016-ig minden évben augusztus első hetében rendeztünk meg. A falu családi pincészeteiben természetesen  elmaradhatatlan a borkóstolás.

Palkonya leglátogatottabb ünnepe a “Pünkösdi Nyitott Pincék”, mely borkóstolóval, kulturális eseményekkel, gyermekprogramokkal, lovas kocsikázással várja a vendégeket.

A falu katolikus templomát a Batthyány család építtette, és 1816-ban Szt. Erzsébet tiszteletére szenteltette fel. A messziről is jól látható piros kupolás templom a magyarországi körtemplomok egyik legszebb példája. A főutcai, fából készült játszótér, valamint a 2016-ban megvalósult Közösségi Herbárium izgalmas lehet családos vendégeinknek. Mindezek mellett Palkonya páratlan panorámáját élvezheti, aki felsétál a palkonyai “Weingarten” szőlőhegyre, ahol az újonnan épült, és 2007-ben felszentelt Szent Bertalan kápolna található, valamint egy Borterasz is.

A község hazánkban elsőként 2007-ben Európai Kulturális Faluja lett. Palkonya alapító tagja az Európai Kulturális Falu mozgalomnak, mely 1999-ben jött létre a holland Wijk aan Zee-ben. Európa 12 országának falvai aktív kulturális és baráti kapcsolatot ápolnak egymással. A mozgalom célja a falusi élet létjogosultságának hangsúlyozása, a falvak értékeinek, kultúrájának ápolása és megosztása. A 12 falu között Palkonya a legkisebb település.

Tegyél egy virtuális sétát a faluban

Palkonya a nagy múltú Villányi borvidékhez tartozik. A legnépszerűbb kis és közép méretű családi borászatok, a teljesség igénye nélkül: Blázsovics Attila, Haraszti János, Hárságyi Balázs, Mayer Róbert, Fenyvesi Zsolt, Fusz Csaba, Frech Ferenc, Maul Miklós, Deutsch Krisztián, Reitz Béla, Takács Mihály, Németh Gergely, Zsirai és Mokos család. Borászaink számos aranyérmet szereztek a Villányi Borversenyeken.

A falu érdekességéhez tartozik az a számos képzőművész, alkotó ember, akik az elmúlt tíz évben költöztek ide: Major Judit szobrász-keramikus,  Gerald Kaske keramikus, Kiss György restaurátor, Tábori Katalin szobrász, Finn Képzőművészek Baráti Köre ( filmes, textiles, festő, szobrász) , Becker Leonóra fotós. Mindezeken túl számos érdekes ember, palkonyai “csoda-bogár” lakik közösségünkben: például Hárságyi Balázs és Rechnitzer Szilvia, akik szarvasgombát gyűjtenek, vagy Ottmár Nóra aki helyi alapanyagokból készült finomságokból Süteményes házat nyitott a faluban, illetve Pauli Zoltán, aki falunk “gasztroforradamára”, aki helyi alapanyagokból kínál ínycsiklandó gourmetfogásokat a PalKonyha Falusi bisztróban.

Palkonya történelme

Palkonya viszonylag régi település. Az első okirat, amelyik Palkonyát említi, 1296-ból származik. Akkor a község a kéméndi uradalomhoz tartozott, amely a Győr nemzetségbeli Konrád birtoka volt. Évszázadokon keresztül gyakran váltották egymást a tulajdonosok, és a lakosságról is alig lehet már valamit felkutatni.

Bővebben

Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország másfél évszázadon át, török uralom alatt állt. A régi adóívekből kitűnik, hogy a török uralom idején a lakosság száma nagyon alacsony volt. 1554-ben a község a harsányi járáshoz tartozott, és a török adószedőnek 7 ház után fizetett adót. 1687-ben, a nagyharsányi csata /második mohácsi csata néven is említik/ idején, – melyben a török súlyos vereséget szenvedett, és véglegesen kiûzetett Magyarországról – a községnek 8 háza és 20 lakosa volt. A lakosság földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott. A szántóterület 100 hold volt, és a falu 100 iz (?) szőlővel rendelkezett. A szőlőművelést ez az okirat említi először. A török uralom alatt a hadjáratok következtében a lakosság egy része kipusztult, más része elmenekült vagy elhurcolták őket.

Bár Baranyába az első német családok már a 30-as években betelepültek, palkonyai lakosként az újpetrei plébánia anyakönyvébe az első német nevet 1745-ben vezették be. Maga a plébánia is ebben az évben létesült. Korábban a község a siklósi plébániához tartozott. Az első német nevek a telekkönyvben 1748-ban fordulnak elõ. Ebből kitűnik, hogy a községben 20 német, 1 magyar, 2 szerbhorvát család csatlakozott. 1757-ben a községnek már 133 áldozó híve volt. Ekkor már tanító is oktatta a gyerekeket. őt Metzing Bálintnak hívták.

A megcsappant lakosság pótlására a 18. század 30-as éveiben és a rákövetkező években megindult a német és szerbhorvát lakosság nagyarányú betelepítése a Duna mentén és a Dunántúlra.

A szájhagyomány szerint az első betelepülők a kolerajárványnak estek áldozatául. Ezt a vélemény látszik alátámasztani az a tény, hogy később az első nevek közül már csak Mayer, Müller és Schmidt fordultak elõ. Bár a községet két évszázadon keresztül szinte kizárólag németek lakták, már 1880-1910-ig 7-34-en, 1920-ban pedig már 149-en vallották magukat a népszámláláskor magyarnak. A második világháború idején a német svábságot kitelepítették, helyükre magyar családok költöztek. Ma a magyar és német lakosság békésen él egymás mellett. A közös munka és a közös gondok a falu lakosságát egybekovácsolták.

arrow_upward