Palkonya a Villányi-hegység északkeleti végén található, egyutcás falu.

Palkonya ma is hűen őrzi a XVIII. században betelepített német szőlőművesek építészeti kultúráját. A község legnevezetesebb műemlék együttese a faluvégi domboldalt beborító, 53 présházból álló pincesor. A lakóházak fele helyileg védett műemlék, az építészeti örökségvédelmi program egyik eredményeként homlokzatukat “Védett” feliratú, házat formázó kerámia díszíti.

Palkonya három halastó ölelésében fekszik, melyek gazdag madárvilága és nyugalma felüdülést nyújt a horgászni, kirándulni érkezőknek. A környéken számos jelzett gyalogtúra útvonal van, itt halad át a nemzetközi “Három folyó” kerékpáros túra útvonal is.

A környéken számos jelzett gyalogtúra útvonal van. Palkonyán áthalad a nemzetközi “Három folyó” kerékpáros túra útvonal is.

Palkonya több hagyományos ünnepet tart: április elején a Hú!SVÉT+7 gasztro fesztivál, május elsején halászlé-főző versenyt a Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében, és novemberben Márton napkor, az újbor ünnepén lampionos felvonulást. 2008-ban került megrendezésre az első Ördögkatlan Összművészeti Fesztivál, melyet minden évben augusztus első hetében rendezünk meg. A falu családi pincészeteiben természetesen ilyenkor is elmaradhatatlan a borkóstolás.

Palkonya leglátogatottabb ünnepe a “Pünkösdi Nyitott Pincék”, mely borkóstolóval, kulturális eseményekkel, gyermekprogramokkal, lovas kocsikázással várja a vendégeket.

A falu katolikus templomát a Batthyány család építtette, és 1816-ban Szt. Erzsébet tiszteletére szenteltette fel. A messziről is jól látható piros kupolás templom a magyarországi körtemplomok egyik legszebb példája. A főutcai, fából készült játszótér, a népi fafaragó művészet jeles alkotása. Mindezek mellett Palkonya páratlan panorámáját élvezheti, aki felsétál a palkonyai “Weingarten” szőlőhegyre, ahol az újonnan épült, és 2007-ben felszentelt Szent Bertalan kápolna található.

A község hazánkban elsőként 2007-ben Európai Kulturális Faluja lett. Palkonya alapító tagja az Európai Kulturális Falu mozgalomnak, mely 1999-ben jött létre a holland Wijk aan Zee-ben. Európa 12 országának falvai aktív kulturális és baráti kapcsolatot ápolnak egymással. A mozgalom célja a falusi élet létjogosultságának hangsúlyozása, a falvak értékeinek, kultúrájának ápolása és megosztása. A 12 falu között Palkonya a legkisebb település.

Tegyél egy virtuális sétát a faluban

Palkonya a nagy múltú Villányi borvidékhez tartozik. A legnépszerűbb kis és közép méretű családi borászatok, a teljesség igénye nélkül: Blázsovics Attila, Haraszti János, Hárságyi Balázs, Mayer Róbert, Fenyvesi Zsolt, Fusz Csaba, Frech Ferenc, Maul Miklós, Deutsch Krisztián, Reitz Béla, Takács Mihály. Borászaink számos aranyérmet szereztek a Villányi Borversenyeken.

A falu érdekességéhez tartozik az a számos képzőművész, alkotó ember, akik az elmúlt tíz évben költöztek ide: Major Judit szobrász-keramikus,  Gerald Kaske keramikus, Kiss György restaurátor, Tábori Katalin szobrász, Finn Képzőmûvészek Baráti Köre ( filmes, textiles, festő, szobrász) , Becker Leonóra fotós. Mindezeken túl számos érdekes ember, palkonyai “csoda-bogár” lakik közösségünkben: például Hárságyi Balázs és Rechnitzer Szilvia, akik hüllőket és teknősöket szaporítanak és szarvasgombát gyűjtenek, vagy Ottmár Nóra aki helyi alapanyagokból készült finomságokból Süteményes házat nyitott a faluban.

Palkonya történelme

Palkonya viszonylag régi település. Az első okirat, amelyik Palkonyát említi, 1296-ból származik. Akkor a község a kéméndi uradalomhoz tartozott, amely a Győr nemzetségbeli Konrád birtoka volt. Évszázadokon keresztül gyakran váltották egymást a tulajdonosok, és a lakosságról is alig lehet már valamit felkutatni.

Bővebben

Az 1526-os mohácsi csata után Magyarország másfél évszázadon át, török uralom alatt állt. A régi adóívekből kitűnik, hogy a török uralom idején a lakosság száma nagyon alacsony volt. 1554-ben a község a harsányi járáshoz tartozott, és a török adószedőnek 7 ház után fizetett adót. 1687-ben, a nagyharsányi csata /második mohácsi csata néven is említik/ idején, – melyben a török súlyos vereséget szenvedett, és véglegesen kiûzetett Magyarországról – a községnek 8 háza és 20 lakosa volt. A lakosság földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglalkozott. A szántóterület 100 hold volt, és a falu 100 iz (?) szőlővel rendelkezett. A szőlőművelést ez az okirat említi először. A török uralom alatt a hadjáratok következtében a lakosság egy része kipusztult, más része elmenekült vagy elhurcolták őket.

Bár Baranyába az első német családok már a 30-as években betelepültek, palkonyai lakosként az újpetrei plébánia anyakönyvébe az első német nevet 1745-ben vezették be. Maga a plébánia is ebben az évben létesült. Korábban a község a siklósi plébániához tartozott. Az első német nevek a telekkönyvben 1748-ban fordulnak elõ. Ebből kitűnik, hogy a községben 20 német, 1 magyar, 2 szerbhorvát család csatlakozott. 1757-ben a községnek már 133 áldozó híve volt. Ekkor már tanító is oktatta a gyerekeket. őt Metzing Bálintnak hívták.

A megcsappant lakosság pótlására a 18. század 30-as éveiben és a rákövetkező években megindult a német és szerbhorvát lakosság nagyarányú betelepítése a Duna mentén és a Dunántúlra.

A szájhagyomány szerint az első betelepülők a kolerajárványnak estek áldozatául. Ezt a vélemény látszik alátámasztani az a tény, hogy később az első nevek közül már csak Mayer, Müller és Schmidt fordultak elõ. Bár a községet két évszázadon keresztül szinte kizárólag németek lakták, már 1880-1910-ig 7-34-en, 1920-ban pedig már 149-en vallották magukat a népszámláláskor magyarnak. A második világháború idején a német svábságot kitelepítették, helyükre magyar családok költöztek. Ma a magyar és német lakosság békésen él egymás mellett. A közös munka és a közös gondok a falu lakosságát egybekovácsolták.

arrow_upward